39017. lajstromszámú szabadalom • Berendezés elektromos váltó és jelzőállító készülékek és effélék biztosítására

resztezési helyek mögött fekszenek, a vonat mögött tetszés szerinti kocsi rendezést eszközölhetünk, miután a jelzők biztonsági kapcsolókészülékei csakis az egész vágányúton való keresztülhaladás után állíttatnak vissza. A váltóbiztosító kapcsolókészülékeknek a jelzőbiztosító kapcsolókészülékekre való behatása akár közvetett, akár közvetlen lehet. Rendszerint az átállítás valamely jelző közvetítésével történik. Az 1. ábrán föltüntetett (X) biztonsági kapcsolókészülék úgy a bejárati, mint a kijárati jelző állítókészülékéhez tartozik, még pedig a bejárati jelző állítókészüléke a biztonsági kapcsolókészüléknek az egyik irányban való átállítását eszközli, ha a jelzőt «szabadra» állítjuk; a kijárati jelzőnek állítókészüléke pedig a biztonsági kapcsolókésziiléket a másik irányba állítja át, ha a jelző a «tilos» helyzetbe visszatér. A biztonsági kapcsolókészülék emellett mindenkor az épen átállítandó állítókészüléknek azon vezetékét szakítja meg, amely a jelzőnek a «szabad» helyzetbe való átállítására szolgál. A bejárati jelzőt a «tilos» helyzetbe a vonat az (tn25) kontaktuson való áthaladása közben állítja vissza. Minthogy eszerint a bejárati jelzőnek a «szabad» helyzetbe való átállítására szolgáló áramkörben megszakítás jön létre, mindaddig, míg a kijárati jelző szabadra áll, ennélfogva a vágányúton a kijárati jelző előtt levő vonat fedezve van. Minthogy másrészt a biztonsági kapcsolókészülék a kijárati jelzőnek a «szabad» állásból «tilos»-ra való átállítása alkalmával az állítókészülék áramkörét megszakítja, mely áramkör a jelzőnek «szabadra»-ra való állítására szolgál, (az árammegszakítások, tehát a zárások is a be- és kijárati jelzők számára fölváltva következnek egymásután) azért a biztonsági kapcsolókészüléket (esetleg kézzel) át kell állítanunk, mielőtt egy az állomáson összeállított vonatnak a kijárásra való jelzést megadhatnók, miáltal a közlekedési út födözve van. A 2. ábrán oly berendezést tüntettünk föl, melynél a biztonsági kapcsolókészülé| kek segélyével oly közlekedési utakat biztosíthatunk, melyT

eken a vonatok mindkét irányban haladhatnak. likkor két (X' és X") biztonsági kapcsolókészüléket alkalmazunk. Az előbbi ez áramforrás (—) sarkától kiinduló az (X) biztonsági kapcsolókészülék — mely készüléknek most az (X') készülék felel meg, — (e) emelőjéhez közvetlenül kapcsolt vezeték csak az (X") biztonsági kapcsolókészülék elszigetelt (x) kontaktusán keresztül vezet az (X') készülék (e) emelőjéhez és azután ismert módon halad tovább. Az (X") készülék (e) emelőjéhez tartozó vezeték ugyanily módon az (X') készülék szigetelt (x) kontaktusán halad keresztül. így az áram az (X') készülék (e) emelőjén keresztül csak akkor jöhet létre, ha az (X") készülék (-f-) helyzetben van; ugyanez áll az (X") készülékre is, vonatkozással az (X') készülékre. Ha tehát az egyik irányban a bejárati jelzőt «szabad»-ra állítjuk, (a vonatot fogadjuk) és ezáltal a készülékek egyikét a (—) helyzetbe hozzuk, akkor az állomás másik otdalán elhelyezett bejárati jelző «szabad»-ra, nem állítható. Ugyanezt az elrendezést használjuk akkor is, ha oly váltócsoporttal van dolgunk, melyen ugyanazon váltóállás mellett mindkét irányba haladó vonatok közlekednek. Ebben az esetben az (X' és X") készülékeken átmenő vezetékek a megfelelő biztonsági kapcsolókészülékekhez vezetnek. A 3. ábrán látható berendezésből kitűnik, miként lehet a biztonsági kapcsolókészülékeknek az állítókészülékekkel való összekötése által összefüggést létesíteni a közlekedési utak beállítása és a pályarendezés között, ha a két műveletet különböző egyének az állomás különböző helyein végzik. (Sr) a rendezőközpont kapcsolótáblája. (Sm és Sn)az 1. ábrabeli (Sz) vonalválasztónak megfelelő kontaktusok, melyek oly módon vannak az állítókészülékek vezetőkörébe beállítva, hogy az (Sm) kontaktusok zárásánál a váltók az egyik oldalra állíttatnak át, az (Sz) kontaktusok zárásánál pedig a másik oldalra. Mindamellett nem szükséges az egész (Sm és Sn) kontaktus-