39005. lajstromszámú szabadalom • Levél- és okmánybélyeg automata

- 2 — annál közelebb jutnak az indiferens zónához, a hol a mágnes a tárgyakat föntartani nem tudja, tehát elejti. A tárgyakat annál hamarább fogja elejteni s a mágnes mennél kevésbbé bír az mágnetikus tulajdonsággal, tehát a nickelpénzt hamarabb fogja elejteni mint a vaspénzt. Ennek megfelelőleg a nickelpénz az (lc) csatornába, a vaspénz az (lb) csatornába fog esni. E pénznemeknek tökéletesen helyes elválasztása végett még a csatornába egy (25) beállítható válaszfal is van erősítve. Az (lc) csatornába hulló jópénz ráesik a (14) kétkarú emeltyű (lásd 4. ábra) egyik kar végére, az emeltyű lebillen, és az ezen levő (15) pecek kijön a (9) rúd alsó felén levő mélyedésből. Ez a (9) rúd hozzá van erősítve a (2) nyomórúdhoz, tehát ez a gombbal ellátott (2) nyomúrud is csak akkor nyomható be, ha egy jó pénz fekszik az (lc) csatorna fészkébe, amidőn a pénz a (14) emeltyűt felbillenti és a (9) rudat és azzal a (2) nyomórudat zárulékából felszabadítja. Egyébként a (2) nyomorúd mindég a (15) pecek által fogva tartatik. A (2) nyomórúd benyomása által a (9) rúd vége behatol az (lc) csatorna fészkébe és onnan a pénzt a csatorna alatt levő pénztartó edénybe löki. A (2) nyomórudat a (3) rúgó tolja vissza. A (2) nyomórúd fejében van elhelyezve a (10) kilincs, melyet a (11) rúgó szorít le. E kilincs a (4) kereket az azon levő hat darab csapjainál fogva forgatja. Hogyha (2) nyomórúd egészen benyomatik a (10) kilincs a hátsó (13) csap mögé kerül, azt elfogja, amidőn pedig a (2) nyomórúd szabadon bocsájtatik a (3) rúgó azt visszanyomja, a (10) kilincs a (4) kereket, a (13) csapjánál fogva elforgatja, és pedig annyira hogy az általa hajtott (6) kereket egyszer körül forgatja, a további fordulást megakadályozza a (2) nyomórúd fején levő (2b) nyúlvány. A (4) kereknek ellenkező értelmi forgását megakadályozza a (12) kilincs, mely rúgó hatása alatt a (4) kerék fogaiba akad. A (4) kerék az (5) kerékbe, ebbe pedig a (b) kerék kapaszkodik, mely utóbbiak mindég egy teljes forgást tesznek, ha a (4) kerék egyhatod forgást teszen. Az (5) kerék hozzá van erősítve a (7) érdes és fésűvel ellátott hengerhez, a (6) kerék pedig a (8) hengerhez. A (7) hengerbe van erősítve a (7a) fésű, melynek fogai a bélyeg perforálásába illenek úgy azokba kapaszkodhatik. (E fésűt külön föltünteti 5. ábra.) A fésűnek illetőleg fogainak megfelelően a (8) henger beesztergált horonnyal bír, hogy a midőn a fésű a hengerrel érintkezik azokon át bújhasson. A (7) henger a fésű előtt egy (7b) vájudással bír, hogy amidőn a fésű fogai a bélyeg perforálásába jut, a bélyeg ne legyen a hengerek közé szorítva, és a fésű a végső munkát szabadon tehesse. A (7) henger ágyazása fix, a (8) henger le és fel mozogható, és két rúgó által szoríttatik a fölső hengerhez. A (20) emeltyű lefelé nyomással huzatik a (8) henger lefelé, a midőn az első bélyeget a hengerek közé helyezzük. A két henger érintkezésénél végződik a (19) csatornaalakú asztalka, mely a bélyegszalag vezetésére szolgál. A bélyegszalag a (17) csévéről a (18) hengeren át jut az asztalka csatornájába, s onnan a hengerek közé. A (19) asztalkán át egy négyszögletes furat van, melyen keresztül a (21) rúd alsó felére erősített nehezék hatolhat. Hogyha az asztalkában bélyeg van, akkor ezen nehezék a bélyegen van, ha azonban a bélyeg elfogyott ezen nehezék az asztalban levő furaton át esik, magával húzza a (21) rudat, melynek fölső része összeköttetésben van a (22) elzáró lappal ezzel azt és vele a mágnes előtt a pénznek az útat elzárja s igy minden bedobott pénz az (lb) csatorna osztályába, s onnan az automatából kivezettetik. Röviden ismételve a készülék működése a következő. Az (1) nyíláson benyújtott pénz a (23) mágnes hatása alatt következőleg osztályoztatik. A réz- és hamispénz az (la) csatornán át a szabadba esik, a vasutánzat az (lb)