38951. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a feszültség túlságos felnövekedése ellen védő biztosítékok átcsapási távolságának nagyobbításain

3 -ködésbe hozatalára szükséges feszültség létesítésére rendszerint a legkényelmesebb eszköz, más berendezéseket, pl. rezenátorokat is lehet alkalmazni. Végül még az sem szükséges, hogy a rezgést indító áriamkört és a villámhárítót ugyanazon két vezeték közé kapcsoljuk be, esetleg előnyös lehet az is, ha a rezgést indító áramkört a központ gyűjtő sínjei, a fővillámhárítót pedig a külső vezeték tetszőleges pontjai közé kapcsoljuk be. Mindezek a most leírt foganatosítási alakok csak példaképen szolgálnak és ellenállások, önindukciós csévék stb. bekapcsolásaival sokféleképen mjódosíthatók. Nagy feszültségű berendezéseknél sok esetben előnyösnek bizonyulhat, ha a túlságos nagy feszültség kiegyenlítését nem a nagyfeszültségű vezetékkel közvetlenül kapcsolt elektródákon át, hanem oly kisebb feszültségű hálózat közvetítésével végezzük, melyet a nagy feszültségű vezetékkel transzformátor útján kapcsoltunk. Ily berendezés sémája a 3. ábrán látható, hol. (11) a két nagy feszültségű, (12) a két kis feszültségű vezeték, melyeket a (t) transzformátor köti össze egymással. A rezgést indító segédáramkört a két (cl, c2) kondenzátorral, (f) szikrapályával és a Tesla-féle transzformátor (p) elsődcsévéjével együtt, úgy mint előbb a nagy feszülte ségű vezetékek közé, a (b) villámhárítót és a Tesla-féle transzformátornak vele láncolatosan kapcsolt (s) segédcsévéjét pedig a kis feszültségű vezetékek közé kapcsoljuk be. Az (11) és (12) vezetékek között létesített transzformátorszerű kapcsolás következtében a (b) villámhárító most már ép úgy védi a nagy feszültségű vezetéket, mint előbb, mikor közvetlenül az (11) vezetékhez volt kapcsolva, mikor természetesen a (b) villámhárít(ó alakját és nagyságát, az (s) másodcsévét és az esetleg alkalmazott előrekapcsolt ellenállás okat a kisebb feszültségnek és nagyobb áramerősségnek megfelelően kell megválasztani. A segédáramkör most is minden tekintetben az előbb leírt módon történik. A 4. ábrán a föntebb egyfázisú áramkör esetére föltüntetett elrendezés háromfázisú áramkör esetére van ábrázolva. A három (11) nagy f eszültségű vezeték közé három rezgést indító segédáramkör van bekapcsolva, eme vezetékeket a (t) transzformátorok az (12) kis feszültségű vezetékekkel kötik össze, mely közé a (b) villámhárítók, a Tesla-féle transzformátorok (s) másodcsévéi és a (v) előrekapcsolt vagy terhelő ellenállások vannak bekapcsolva. A (v) terhelő ellenállások nyilvánvalóiig igán egyszerűen és kicsire szerkeszthetők, minthogy azokon aránylag csak kis áram megy át. Nyilvánvaló, hogy ekkor a transzformátornak — mely a 4. ábra szerint a (b) villámhárítókkal van kapcsolva és melynek nullpontját a terhelő ellenállások nullpontjával kapcsoltuk össze — nem kell külön a feszültség túlságos fölnövekedését gátló transzformátornak lennie, hanem hogy transzformátor gyanánt a kis feszültségű hálózat bármely transzformátorát használhatjuk. Még általánosabban azt mondhatjuk, hogy a villámhárítók bekapcsolására a kisfeszültségű hálózat bármely alkalmas pontját fölhasználhatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a feszültség túlságos fölnövekedése ellen védő biztosítékok átcsapási távolságának nagyobbítására, jellemezve segédszikrapályákkal fölszerelt önálló rezgést indító áramkör alkalmazása által, melynek saját rezgéseit alkalmas berendezések segélyével nagyobb, a biztosítékokat kiváltó feszültségek létesítésére hasznosítjuk, oly célból, hogy a biztosítékok elektródáit egymástól nagyobb távolságbanállíthassuk be. 2. Az 1. alatt védett biztosítás egy foganatosítási alakja^ jellemezve azáltal, hogy a védendő hálózatban föllépő túlságos feszültséget kiegyenlítő elektródákat egy evvel a hálózattal transzformátor útján kapcsolt hálózatba iktatjuk be. (á rajzlap melléklettel.) aiazvewi TtaaA&Áo nvomqOa auDAPtaro.