38946. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromosság, gáz és víz önműködő elárúsítására

tyút jobbról balra forgatjuk, akkor a rugalmas (2) lemez (7) pecke a (3) kart magával meneszti, miközben a (4) kar a (8) emeltyűnek (9) peckéhez támaszkodik (1. ábra). Ennek következtében az (5) rúgó megfeszül mindaddig, míg a (3) kar a (8) emeltyűt a (12) rúgó nyomása ellenében félre nem tolja (4. ábra). Ezáltal a (4) kar kikapcsoltatik úgy, hogy a kapcsoló fogantyú mozgásától függetlenül az (5) rúgó hatásának engedhet, minek következtében a (4) kar a (6) kapcsoló karnak ugyanazon irányban való magával menesztése mellett, melyben előbb az (5) rúgót megfeszítettük, az (1) tengely körül mindaddig forogni fog, míg a (14) lépcsőzetbe nem akad, ekkor a (6) kapcsoló kar áramzáró helyzetbe jutott. A bekapcsolás tehát csakis az (5) rúgó hatása alatt létesül, vagyis a bekapcsolást kívülről csak megindítani, de befolyásolni nem lehet. Minthogy az (5) rúgó csak részben lazúlt meg, a (4) kar a (10) tengelyre forgató nyomatékot fejt ki. Ezen tengely tehát a (15) rúgó egyidejű megfeszítése mellett mindaddig elforog, míg a (16) kar a (17) tengelyt bizonyos mértékben meg nem nyomja, minthogy a (17) tengely a fogantyúnak forgatása esetén a rajzon föl nem tüntetett alkalmas áttételi szerkezet segélyével eredeti helyzetéből elmozdíttatott és a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe jutott. A (16) emeltyűnek a (17) tengelyre gyakorolt nyomása oly kicsiny kell hogy legyen, hogy a számláló szerkezet adatait ne befolyásolhassa. Ezt igen egyszerűen azáltal érhetjük el, hogy a (16) emeltyűt igen hosszúra készítjük. Azonkívül ezen nyomást a (15) rúgó feszültségének változtatása által a legkisebb megengedett mértékre hozhatjuk, amennyiben a (15) rúgót akként feszítjük meg, hogy a (4) kar a (16) karnak kikapcsolása után a (10) tengelyt éppen csak biztossággal forgatni képes. Mihelyt már most ily módon az elektromos áramkör zárva van, a fogyasztó a (18) kapcsoló fogantyút tovább forgatja, mert a bedobott pénzzel megfizetett energiamennyiséget csak akkor lehet teljesen igénybe venni, ha a fogantyú egész körforgást végzett. A (18) fogantyúnak további forgatásánál, midőn a (3) kar a (8) záró emeltyűn túlhaladt, a (13) fémlemez a rugalmas (2) kart pályájából kitéríti (4. ábra). Ennek következtében a (3) kar a (7) pecket az (1) tengely irányában eltolja; ily módon a (3) kar szabaddá lesz, azonban az (5) rúgó hatása alatt bekövetkezhető visszafelé forgatás ellenében a (8) emeltyű akadályozza meg (5. ábra). A fogantyú további elforgatásakor csak az (1) tengellyel szoros összeköttetésben álló (2) kart meneszti magával; mihelyt a fogantyú kezdeti helyzetébe hozatott, a további forgatásban valamelyes módon mindaddig meg van gátolva, míg egy újabbi pénzdarab be nem dobatott. Ezen kezdeti helyzetében a (2) kai", nemkülönben a (7) pecek is egy a rajzon föl nem tüntetett és az állványhoz megerősített ütköző által hátrafelé van hajlítva. Egy-egy pénzdarabnak újabbi bedobása által a fogantyú és ezzel együtt a (2)karv. lemez is egyszer körülforgattatik, amikor egyidejűleg a (17) tengely a nyíllal ellenkező irányban bizonyos szöggel tovább forgattatik. Emellett a (2) kar a két (3) és (4) karra nem gyakorolt befolyást, minthogy a (2) kar abban a pillanatban, amikor (7) pecke a (3) karhoz ütődnék, a (13) fémlemez által pályájából kitéríttetik és ennek következtében (7) pecke a (3) kar alatt tovacsúszik. Magától értetődik, hogy az egymásután bedobott pénzdarabok számának korlátozottnak kell lennie, avégből, hogy a (17) tengelyt egy egész körülfordulás után kezdeti helyzetébe hozni ne lehessen (1. ábra). A bedobott pénznek ezen korlátozása azonban nem tartozván a találmány lényegéhez, a rajzokban sincs föltüntetve. Ha a bedobott pénzzel megfizetett energia elhasználtatott, a számláló szerkezet a (17) tengelyt az 1. ábrában föltüntetett kezdeti helyzetbe hozza, melyben a (17) tengely keresztmetszetének berajzolt átmérője majdnem vízszintesen áll. Ekkor a (17) tengely nem fogja többé a (16) kart fögvatartani, tehát a (10) tengely a (4) kar nyomása alatt elforoghat mindaddig, míg