38945. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a fölületi kontaktus rendezésén alapuló elektromos vontatási üzemek árambekapcsolóinak működtetésére

— 2 három részből állhat, mindegyik része legelőnyösebben egy-egy lapos- vas vagy acélvagy más fémrúd lehet, hogy így a (4) hasíték vagy csatorna szélességét, melyben a rúd mozog, csökkenthessük. Ez a (4) csatorna a pálya mellett vagy a sínek között lehet elhelyezve. Lehetne azonban a rudat két vagy több szögletvasból vagy acélból is szerkeszteni vagy egyenes rúd gyanánt kiképezni és végén egyenes rudak segélyével fölfüggeszteni, vagy pedig végein fölgörbíteni, mikor azokat az alváz síkja alatt fekvő ponton lehet fölfüggeszteni. A megrajzolt foganatosítás! alaknál a (3 rúd három részből áll és középrésze két központi (5, 6) fölfüggesztőn van fölfüggesztve, melyek az (1, 2) forgóalvázakra vannak fölfüggesztve, míg a két szélső rúd (7) végei fölgörbülnek és szabadon eltolódhatnak az alváz csapágyaira szerelt (9) szerelődarabokba ágyazott (8) csapokon. A (8) csapok körül a fölfelé görbülő (7) végek két oldalán (10) rugók vannak alkalmazva, melyek a rudak végén a (9) szerelődarabokon a középállásban törekszenek tartani és ezeket eme középállásukba viszik vissza, mikor ebből az egyik vagy másik irány felé kitértek. A (3) rúd középrészének hossza a két (5 és 6) fölfüggesztőrúd között levő távolsággal egyenlő és ezek alsó végéhez csuklósan lehet kapcsolva. Ugyaneme ponthoz lehet a két szélső vég is csuklósan kapcsolva. Előnyös, ha a központi (5, 6) fölfüggesztők lapos vas gyanánt vannak kiképezve és mindegyik egy pár (11, 12) rúddal van fölszerelve, mely rudak az (1, 2) alvázak alsó részén fölerősített (13) tartó hasítékába fogódzanak. Nyilvánvaló, hogy ha a berendezéssel fölszerelt jármű kanyarulaton halad át, a központi (5, 6) fölfüggesztő részek (11, 12) tartói a kocsira keresztirányban eltolódhatnak és lehetővé teszik, hogy az (5, 6) részek a kanyarulatot kövessék, míg a (3) rúd két szélső végének (7) fölfelé görbített végei a járműhöz viszonyítva hosszanti irányban tolódhatnak el és így kiegyenlíthetik azt a hosszúságkülönbséget, melyet a rúd középrészének keresztirányú eltolódása okozott. Bizonyos esetekben (így pl. ha a kocsi nem két forgóalvázra, hanem egy merev alvázra van szerelve) előnyös lehet, ha a (3) rúd két szélső részének tartóit ép úgy, mint a rúd középrészeit keresztirányban eltolhatóan ágyazzuk, azonkívül pedig a rudakat magukat tartóikon hosszanti irányban és eltolhatóan szereljük. Ezt vagy akként érjük el, hogy a (9) szerelődarabokat a forgóalváz csapágyaira csuklósan ágyazzuk vagy, hogy ezeknek oldalirányban bizonyos elmozdulást engedünk vagy, hogy más alkalmas módon szereljük azokat. Ily foganatosítási alak látható a 4. ábrán, ahol a rúd két egymáshoz csuklósan kapcsolt részből áll, melyek egyetlen közös (5) központi részre vannak szerelve és melyeknek a (3) rúd külső végének fölfüggesztésére szolgáló (8) csapjait viselő (9) szerelő darabjai a (17) ponton a forgóalváz csapágyaihoz csuklósan vannak kapcsolva úgy, hogy a rúd a kanyarulathoz való beállása céljából oldalirányban elmozdulhat. A jármű mozgásánál a (3) rúd mellső vége akkor, mikor a jármű egy (14) kontaktusdarabhoz érkezik, a (15) emelővel vagy más hasonló taggal jön érintkezésbe, mely az áramzárót működtetheti és így a kontaktust az áramkörbe bekapcsolja. A kocsira szerelt (16) szán vagy áramszedő ekkor a kontaktussal érintkezésbe jön és a (15) emelő mindaddig a kapcsoló helyzetében marad, míg a (3) rúddal érintkezik, ennek megtörténte után az emelő önműködően tér vissza nyugalmi helyzetébe és a kontaktust az áramkörből kikapcsolja, mikor a (16) szán a kontaktust elhagyja. Bizonyos esetekben előnyös, ha az áramzárókat működtető emelők fölött védőrácsokat alkalmazunk, mely esetben a (3) rúd tartóit akként görbítjük meg vagy akként alakítjuk, hogy eme rácsokat elkerülhessük. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a fölületkontaktus rendszerén alapuló elektromos vontatási üzemek árambekapcsolóinak működtetésére, melynél a fölületi kontaktusokról az áramot a kocsira szerelt szán vagy áramszedő