38937. lajstromszámú szabadalom • Berendezés poralakú és szemcsés anyagoknak kettős burkolatba való csomagolására

sal van ellátva, mely azonban egy rúgó hatása alatt álló (11) csapóajtó által elzárva tartatik. Ha a két állványt a (12) ütközők által határolt végállásukba, a fölső (7) tartányokat pedig a (13) ütközőkig visszatoljuk, úgy eme tartók a (11) töltőtölcsérek kifolyató nyílása alá kerülnek, mely tölcséreket egy közös (15) állvány tart, míg az alsó (4) lemezek nyílásai, illetve (11) csapóajtói az asztallap (16) kimetszései fölé kerülnek, melyekhez az asztalon kívül a (18) gyűjtőcsatornákban végződő (17) szállítócsatornák csatlakoznak. A készülék alkalmazása már most a következő : A (2) állványt, illetve állványokat először előre toljuk és a tartányokat a (10, 16) áteresztő nyílásokról elhúzzuk, amennyiben a fölső (7) tartányt hátrafelé és az alsó (6) tartányt az asztal belső oldala felé toljuk. (I. nyílirány.) Ezután a fölső tartányba a (19) papírzacskót, az alsó tartányba pedig a (20) csomagoló burkolatot helyezzük be, mire az alsó tartányt a (11) csapóajtó fölé, az állványt pedig újra visszatoljuk. (Lásd az 1. és 2. ábra baloldalát.) A csomagolandó anyagot most már a tölcsérbe töltjük, ahonnan az a papírzacskóba ömlik. Ha ez utóbbi teljesen megtelt, úgy azt elzárjuk és a tartányt a (10) nyílás' fölé toljuk előre. A csomag ekkor önsúlyánál fogva — esetleg kézzel való lenyomással elősegítve — a fölső tartányból az alsóba, illetve az ebben elhelyezett csomagoló burkolatba esik, mire a csomagoló burkolattal ellátott csomag a rúgós csapóajtó ellenállását legyőzve, a (17) szállítócsatornába és innen a (18) gyűjtőtartányba jut. Az ebből kivett csomagok azután elzáratnak. Megemlítendő e helyen, hogy a csapóajtó (21) rúgójának oly erősnek kell lennie, hogy a csomagnak a csomagoló burkolatba való csúszásánál létrejövő és az alaplapra gyakorolt nyomását fölvehesse és csak a csomagnak az alaplapra való ütődésénél engedjen, illetve engedje a csapóajtót nyílni. A munkafolyamat olyan is lehet, hogy miután a papírzacskót megtöltöttük és elzártuk, az állványt előretoljuk és csak azután toljuk a (7) tartányt a (10) nyílás fölé, amikor is a csomag az alsó tartányba esve, ebben a csapóajtó támasztása következtében megmarad az asztallapon, ahol mindjárt véglegesen elzárható. Az elzárás megkönnyítése céljából adott esetben a (6) tartó a fölső lap alatt oldalt eltolható és azután ismét visszatolható. Végül az állványt újra visszatoljuk, mire a kész csomag a szállítócsatornába esik. Hogy a csomagolandó anyagnak a tölcsérből a papírzacskóba való töltése kellő biztonsággal történhessék, a tölcsérek ernelhetően és sülyeszthetően vannak berendezve úgy, hogy a tölcsér nyílása az alája tolt papírzacskóba sülyeszthető, miáltal az anyagnak kiszórása meg van akadályozva. E célból az állvány mindkét oldalán a közös (23) csapszögön levő (22) bütykök forgathatóan vannak ágyazva úgy, hogy ezen bütykök a (24) fogantyúnak a nyíl irányában való forgatásánál (lásd az 1. ábra baloldalát) a tölcsér (25) léceibe ütköznek, melyek segélyével a tölcsér — a bütyök továbbforgatásakor — a papírzacskó szélei fölé emelhető és a zacskónak alátolása után ismét lesülyeszthető. Hogy a zacskó töltése után a fölemelt tölcsért emez állásában megtarthassuk és a zacskó zárását akadály nélkül végezhessük, az említett bütykök csapjaikon tengelyirányban szabadon elmozgathatok úgy, hogy ezen bütykök legfölső állásukban egyik vagy másik irányban eltolhatók, miáltal az egyik bütyök az állványra fekszik és a fölemelő tölcsér támasztására szolgál. A 4. és 5. ábra egy fogót ábrázol, mely arra szolgál, hogy vele a zacskókat tartányokba való elhelyezése előtt helyes alakra hozzuk. Eme fogó a (26) fogókarókon csuklósan megerősített két (27) lapból áll, melyek nagyság tekintetében a papírzacskó két szemben fekvő oldalfalának felelnek meg. A fogókarókon elrendezett (28) rúgók eme lapokat szétfeszítik. A forgó használatánál a fogókarókat összenyomjuk, miáltal a lapok egymáshoz közelednek és a papírzacskóba könnyen betolhatok. Ha már most a