38927. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromos vezetékeknek csövekbe való behúzására

támaszkodik, Ugyanilyen (TI) rúgó foglal helyet az (R) rúdon a (T) hüvely és (W) ék között s ezen rúgó két végét szintén a hüvely és ék támasztja meg. Az elmondottakból a készülék működési módja könnyen megérthető. Az (L) és (P) kötelek váltakozó meghúzása folytán a ké­szülék fej- és hátrésze úgy mozdul el hogy az (F) és (V) görgők fölváltva a eső vagy csatorna falaihoz nyomódnak és azo­kon fennakadnak, minek következtében az (L, P) kötelekkel összeműködő (Cl, TI) rugóka fej- és hátrészt fölváltva előre moz­gatják és az egész csövön vagy csatornán végighajtják úgy, hogy a készülékhez kö­tött elektromos vezetékek a cső belsejében a cső egyik végétől a másikig huzatnak. Mint a rajzból kitűnik, hogy a (J, R) rudak és a (C, T) hüvelyeknek a rudak átbocsátására szolgáló nyílásai négyszögle­tes keresztmetszettel bírnak (5. és 6. ábra), minek következtében a készülék fej- és hátrésze elmozdulás közben úgy vezettetik, hogy az ékek és a velük összekötött ré­szek nem fordulhatnak vagy csavarodhat­nak el. Az ékeknek a görgőkkel érintkező lapjai hosszirányú bevágásokkal vagy mélyedé­sekkel vannak ellátva (5. ábra), melyek az ék átellenes lapjain hosszbarázdákat alkot­nak, míg a görgők kerületükön félköralakú vagy domború keresztmetszettel bírnak úgy hogy a görgők kerülete ez említett hossz­barázdákba lép s ezeknek falai által két oldalról körül van fogva. Másfelől a görgőket tartő karok oldal­lapjai az ék szomszédos részeit szintén köz­refogják (3. és 5. ábra), minek következté­ben a görgők nem emelkedhetnek ki a hosszbarázdából s az ékekkel állandóan kapcsolatban maradnak. A készülék hátrészéhez tartozó (W) ék hátsó végéhez egy (X) rúd csatlakozik, melyen (Y) hüvely van eltolhatóan elren­dezve. Ez utóbbi hátsó vége (Z) gyűrűt hord, melyhez (Zl, Zl) lánczok vannak kötve, vagy másként erősítve, míg a láncok mellső végei az (U) karokhoz csatlakoznak. Az (Y) hüvely falában (Yl) nyílás van kiképezve, melybe az (X) rúdhoz erősített (XI) csap nyúl s ezen helyzetében az (Y) hüvelyt, mint alább ki lesz az fejtve, az (X) rúdon rögzítve tartja. Az (Y) hüvely üregében még egy el­csúsztatható (Y2) tuskó van elrendezve, melynek (Y3) hasítékán a két végénél fogva az (Y) hüvelyhez erősített (Y) szög nyúl keresztül. A tuskó mellső vége le van ré­zselve s az (X) rúdnak hasonlóan lerézselt hátsó végével kapcsolódik. Könnyen belátható, hogy az (X) rúd az (Y) hüvelylyel egyetlen szilárd testet alkot, midőn az (XI) csap a hüvely (Yl) hasíté­kában foglal helyet és a (Zl) láncok lazán lógnak úgy, hogy ez utóbbiak a (V) gör­gőknek sem a (W) ék által előidézett ki­felé szorítását, sem pedig befelé való ösz­szezárkózását nem akadályozzák. Ha azonban a készülék a csatornában valamely akadállyal találkozik úgy, hogy a készüléket vissza kell húzni, akkor a (Z) gyűrű nyílásába egy rúdat tolunk és ezt a (Y2) tuskóhoz-nyomjuk, minek következté­ben az (X) rúdnak a tuskó lerézselt végé­vel érintkező vége fölemelkedik s az (XI) csap az (Y) hüvely nyílásából kilép. Ekkor az (X) rúd hátrafelé mozog s a (Zl) lánco­kat megfeszíti, minek következtében az (U) karok és a (V) görgők egymáshoz közeled­nek és az utóbbiak a cső vagy csatorna falaitól befelé távoznak, mint az 1. ábra jobboldala mutatja. Ha most az (L) kötél segélyével az (E) karokat és (F) görgőket is egymáshoz közelítjük, akkor, mivel a cső vagy csatorna falával most már egyik gör­gőcsoport sem •érintkezik, a készüléket könnyen hátrafelé* húzhatjuk a csatornában s abból egészen ki is vehetjük. Ha a vezetékek fektetésére szolgáló cső vagy csatorna szögletes, pl. négyzetes ke­resztmetszettel bír, akkor célszerű a 7. áb­rán föltüntetett (C2) hüvelyt alkalmazni, melyre a görgőtartó karok ágyaztatnak. Az (FI) görgők ekkor úgy vannak elrendezve, hogy a csatorna szögleteibe vagy sarkaiba nyomódnak s ezekben akadnak fenn. A fentiekben a készülék megakasztására szolgáló elemek gyanánt (T, V) görgőket

Next

/
Oldalképek
Tartalom