38895. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus fúró

fogja meg az (1) hengert. Mint említettük, a (100) és (101) részeket (103) csap tartja össze és a (104) kar emelése által ezen csap emeltetik úgy, hogy a (100) részből kilép, m;ire a szorítógyűrűrészek szétmozgathatók és az (1) hengerről levehetők. A vésőt fölvevő kapcsolórész (3. ábra) egy kétrészű, a (113) csukló körül fölcsapható (111 112) szorítógyűrűből áll, mely kétoldalt kiálló (114) füllel van ellátva; utóbbiak mindegyike két (115) lyukkal bír. Mindegyik szorítógyűrűrész belső fölülete (116)-aál oly kivágással bír (1. ábra), hogy a (118) vésőszár (117) vastagítása ezen kivágásokba beillik és a vésőszár a kapcsoliórész (119) nyílásán átléphet. A (120) és (121) rugók végei a hengerszorítógyűrű (122) és (110) lyukain és a vésőszorítógyűrű (114) füleinek (115) lyukain hatolnak át. A rugók a vésőt viszszahúzzák, vagy meglazítják, ha a véső a fúrt lyukba szorul. A rugók továbbá a vésőt azon célból, is hátrahúzzák, hogy a véső szárát a vésőtartó fölött tartsák úgy, hogy nem az utóbbi, hanem a szár fogja föl a verődarab ütéseit; a rugók végül a vésőt az (1) hengerrel is kapcsolják úgy, hogy a fúró a lyukból eltávolítható anélkül, hogy a véső a hengerből kiesnék. A verődarab részére eltávolítható ütközőt képező vésőtartó vagy a csapágyhüvely az (1) hengernek a fogantyúkengyellel vagy az előretoló szerkezettel ellentétes végén van megerősítve, mely célra a henger (123) vállal (1. ábra) van ellátva, melyhez a csapágyhüvely belső (125) részének fölső végén alkamazott (124) váll támaszkodik. Ezen belső rész a hengerbe van csavarva és sírnia (126) végévela (123) vállon túlnyúlik. A henger alsó vége (127) vállal van ellátva, melyhez a csapágyhüvely (128) pereme támaszkodik. A hengervégnek ezen peremen túlnyúló része avéscszár külső csapágyhüvelyébe kapaszkodik. A csapágyhüvely külső (130) része (131) peremével egy, a (128) peremhez fekvő (129) rugalmas gyűrűt rögzít helyzetében és a külső (130) rész süvegszerűen az (1) hengerre van csavarva; a külső rész a (125) csapágyhüvelyrészt is helyzetében tartja. A henger belső menete balmenetű, míg kívül jobbmenettel van -ellátva úgy, hogy a (125) és (130) részek nem lazulnak meg. A (125). csapágyhüvelyrész (126) vége a verődarab ütéseit fölfogja, ha a vésőszár nincs helyzetében úgy, hogy az ütések a henger egy részére sem hatnak. Ha a csapágyhüvely megsérül, akkor könnyen újjal helyettesíthető, míg ha az ütés a henger egy toldatára fejtetett volna ki, akkor ezen toldat megrongálása az egész henger kicserélését vonná maga után. A (125) rész nyílása négyszögletes, hogy az ezen nyíláson átdugott négyszögletes vésőszár elforoghasson. A fúrásnál föllépő por beszívásának és apró kőzetrészecskék, valamint por visszarepülésének elkerülésére (132) test szolgál, mely lyukacsos, vizet abszorbeáló anyagból, célszerűen szivacsból áll. Ezen testbe egy nem egészen áthatoló (133) vezetőhüvely van behelyezve, melynek átkarimázott (134) széle (135)-nél a (136) sávra van erősítve, mely hajlékony anyagból készül. A (136) sávra (137)-nél a (132) test van fölvarrva. Minthogy ;a vésőt vezető (133) hüvely a lyukacsos testen nincs egészen átdugva, ennek folytán a lyukacsos test szorosan a vésőszárhoz fekhetik, miáltal megakadályoztatik, hogy a por a fúrt lyukból kilépjen. A hüvelynek a fúrt lyuk különböző mélységeire beállíthatónak kell lennie. A lyukacsos test szorosan a fúrt lyuk belső fölületéhez fekszik ée (138) rúgó által szoríttatik előre, mely a vésőszár köré van tekercselve és a (132) test, valamint a kapcsolónak a vésőt tartó része közé van behelyezve. Ezen rúgó egyik vége (139)-nél a (134) peremmel van összekötve, míg másik vége (140)-nél a szorítógyűrűvel könnyen bontható kapcsolatban áll. A (118) véső tengelyirányú (141) furattal bír, mely egyrészt az (1) hengerben és másrész,t a fúrokorona belső részében nyílik úgy, hogy ezen furaton át levegő ára-