38845. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos feszültségek szabályozására

dig úgy, hogy vagy az egyik vagy mindkét vezeték a gerjesztendő feszültségelőállító gerjesztő tekercselést foglalja magában vagy pedig általánosságban (F) berendezéssel van ellátva, mely az esetleg rajta átfolyó kiegyenlítő áram közvetlen vagy közvetett hatása következtében a feszültségelőállító gerjesztését befolyásolja. Jelen szabályozási eljáráshoz ágyén- vagy váltóáramot használhatunk. Hogy meghatározott esetről beszélhessünk, tegyük föl, hogy egyenáramot használunk. Váltóáram alkalmazása esetében az ohmikus 'ellenállások helyébe mindenütt látszólagos ellenállások lépnek. Jeten eljárás hatásmódja igen egyszerű s a következő meggondoláson alapszik: A (pl) primer vagy gerjesztő feszültséget és az előállított feszültségtől függő (p2) feszültséget az aránylag kis ellenállással bíró (L) összekötő vezetékek segélyével egymás ellen kapcsoljuk. Míg a (pl) és (p2) feszültségek egymással egyenlők, addig az (L) vezetékekben, ill. az (F) berendezésben áram nem liesz. Ha már most valamely okból a feszültség-előállító feszültsége csökken, akár azért, mert a gép fordulatszáma kisebbedik, akár azért, mert a megnövekedett tehernek megfelelő armaturareakció a feszültséget csökkenti, a (p2) feszültség is azonnal csökken. Ennek következtében az egyensúlyi állapot meg lesz zavarva, (pl) és (p2) között azonnal kiegyenlítő áram áll elő, mely az (F) berendezés segélyével a feszültségelőállító gerjesztésére oly módon hat, hogy az előállított feszültség is ismét azonnal emelkedik. . Pillanatnyilag új egyensúlyi állapot fog előállni, mely azáltal van jellemezve, hogy most a (p2) feszültség a (pl) feszültséghez képest annyival kisebb, mint amennyi az (L) összekötő vezetékeken átfolyó kiegyenlítő áram feszültségesése és hogy másrészt az (L)-en átfolyó kiegyenlítő áram feszültségelőállító hatása elégséges arra, hogy' a szabályozandó feszültségre gyakorolt zavaró hatásokat megfelelően kompenzálja. Látható tehát, hogy a szabályozandó feszültség annál függetlenebb a feszültségelőállító fordulatszámától, minél kisebb az (L) összekötő vezeték ellenállása, mert így még az (L)-ben folyó nagy kiegyenlítő áram, tehát nagy kompenzáló erő, a (p2) feszültséget, ill. a (p2)-vel összekötött szabályozandó feszültséget sem, nagyon csökkenteni, sem nagyon növelni nem tudja. Lehetséges, hogy csupán az (F)-en átfolyó kiegyenlítő áram okozhatja a feszültségelőállító gerjesztését. így természetesen a (p2) feszültség a (pl) feszültség értékét sohasem érheti el teljesen, mert különben a kiegyenlítő áram, és így a gerjesztő erő és vele a feszültség a null értékét venné föl. Tudvalevőleg a series mótor vagy a series generátornak sematikus rajza olyan, mint amilyen az 1. ábra rajza. A két eset közötti főkülönbség azonban abban áll, hogy például a (B B) kapcsokkal bíró series gépnél az (F) series tekercselésén át folyó áraimnak az a célja, hogy hasznos energiát szállítson, és hogy az ellenfeszültség (A, A) kapcsok hasznos energiát vesznek föl, vagy adnak le, míg jelenesetben sem az (F) tekercselés, sem az (A, A) kapcsoknak nem céljuk hasznos energiát tova szállítani, hanem ezek kizárólag szabályozó és gerjesztő célokra szolgálnak és ennek következtében a feszültségelőállító kapacitásához képest a berendezés kicsire van méretezve. Ha az 1. ábrában (F) magának a feszülte ség előállításának gerjesztő tekercselését jelenti, úgy általánosságban (F)-nek ellenállása nem lesz oly csekély, hogy a szabályozandó feszültség a feszültségelőállító fordulatszámától és terhelésétől elég független legyen. Ezért tehát többnyire szükségessé válik jelen eljárás alkalmazására más elrendezési alakokat használni, melyek közül egynéhányat itt ismertetni fogunk. A 2. ábra sematikus rajzában jly elrendezési alak van föltüntetve. Itt az (L) öszszekötő vezetékekben a feszültségelőállító gerjesztő tekercselése nincs közvetlenül kapcsolva, hanem csak egy tetszőleges fordulatszámmal bíró (D) gerjesztő gép ger-