38834. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és gép rostos növényeknek megmunkálására

3 — hengerpár fölső hengere normálisan megfogja a rostokat. Ha már most a hengerek középpontjait egymástól kellő távolságban rendezzük el, akkor a fölső hengerek rovátkáinak csúcsai nem fognak a sorozat másik két hengere rovátkáinak csúcsával ugyanazon pontra kerülni; ha adott közökben ugyanazon pontoknak hajlítása megkívántatnék, akkor a hajlítás megismételhető. Megfelelő elrendezés által az alsó hengerek rovátkáinak csúcsaival ott fogathatjuk meg a lent, ahol azt az előző hengerpár rovátkáinak fölső csúcsa megfogta, amikor is ily módon tökéletes ellenkező irányú hajlítást érünk el. A rostpálya az egyik hengerpártól a következő hengerpárhoz középső helyzetében összeesik azon érintő vonallal, mely az egyik hengerpár osztó körének érintkezési ivét a másik hengerpár osztó körének érintkezési ívével összeköti. Amikor a rovátkák a rostokat elbocsátják és ismét egyszerre megfogják, a pálya egy, az említett érintkezési ívek között lévő vonalon fekvő pont, mint középpont körül, lengő mozgást fog végezni. Ha ezen lengések középpontja állandóan ezen említett vonal középpontjában marad, akkor a hengerek viszonylagos kapcsolódása helyes. Az egyik hengerpár hátsó oldalának befogadása korrespondeál a legközelebbi, ezt megelőző hengerpár mellső oldalának átadásával, miáltal a rostoknak közbenső pályája állandó feszültségben tartatik meg oly célból, hogy a rostoknak húzását és hajlítását biztosítsuk az egyik hengerpárnak egymástól távozó rovátkáinak élén, míg ezzel megegyezően hasonló hatás gyakorol tátik a közvetlen következő hengerpárnak egymáshoz közeledő rovátkái között, ahol a rostok a hengerek közé jutnak, amint ez a 3., 4. ábrákon van föltüntetve. A (105) rovátka (3. ábra) abban a helyzetében van föltüntetve, amelyben az a (204) és (205) rovátkák között fekvő hézagtól eltávolodik a baloldali hengerpárban, míg a jobboldali hengerpárnál a (102) rovátka abban a helyzetben van föltüntetve, amelyben az a (201) és (202) rovátkák közötti hézagba jut. A (40) egyenes a (105) rovátkának, a (41) vonal pedig a (102) rovátkának a sugara. Az ábrából kitűnik, hogy a rovátkák mindegyike a rostokat az alsó hengerpároknak egy-egy rovátkája fölött, vagyis a (204) ill. a (202) rovátkán meghajlítja. A baloldali fölső hengernek (105) rovátkája távozik a lentől, míg a jobboldali hengernek (102) rovátkája azt benyomja a (201) és (202) rovátkák közötti hézagba. A 4. ábrában a hengereknek mozgása a baloldali hengerpár (40) és (50) sugarainak és a jobboldali hengerpár (41) és (51) sugarainak egymástól való távolsága által van föltüntetve. Itt a (105) rovátka már majdnem elhagyta a lent úgy, hogy az a (204) rovátkának csúcsától a baloldali henger (201) rovátkájának csúcsáig egyenes vonal alakját veszi föl. Az 5. ábrán szakadozott vonalakkal föltüntetett helyzet, mely két hengerpárnak helytelen fölszerelését és hamis kapcsolódását láttatja, a baloldali hengerpárt ugyanabban a helyzetben tünteti föl, mint amelyet az a 4. ábrában elfoglal, a jobboldali hengerpárt azonban a 4. ábrában föltüntetett helyzettől eltérő helyzetben láttatja. A (60) sugár, mely a (102) rovátkán megy át, még jobban van a baloldal felé eltolva, mint ugyanennek a rovátkának (51) sugara a 4. ábrában föltüntetett helyzetben. Az 5. ábrában az (51) sugár a (102) rovátkának ezen helyzetét mutatja, melyben annak lennie kell, hogy a jobboldali hengerpár befogadja a baloldali hengerpár által kibocsátott lenrostokat, anélkül azonban, hogy az ezekben uralkodó feszültség csökkenne vagy meg nem engedhető mértékben növekednék. Ezen hengerekben a nyíl jelöli a len mozgásának irányát, mely azonos a rajzok többi ábráiban föltüntetett mozgási iránnyal. A hengerek a vonalkázott helyzetből a teljes vonalakkal föltüntetett helyzetbe mozognak; a (150) és (151) sugarak a (204) és (202) rovátkákhoz tartoznak, a (250) és (251) sugarak pedig a vonalkázott helyzetben föltüntetett rovátkákhoz. A teljes vonalakkal kihúzott helyzetből a rovátkák a vonalká. zottan föltüntetett helyzetbe mozognak, ahol