38824. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aranyat, ezüstöt és más értékes fémeket tartalmazó piritércek földolgozására
Megjelent 1907. évi május hó 15-én. MAGY. .-JW KIR. SZABADALMI f|j| f > H IVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 88824. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás aranyat, ezüstöt és más értékes fémeket tartalmazó piritércek földolgozására. J. R. REFRACTORY ORE SYNDICATE LIMITED CÉG LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 április hó 5-ike. Jelen találmány tárgya aranyat, ezüstöt és más értékes fémeket tartalmazó piritércek földolgozására szolgáló eljárás, melynek az a célja, hogy a piriteket az ércek- j tői elkülönítve az értékes fémeket egyszerű módon és csekély költséggel kivonhassuk anélkül, hogy az értékes fémtartalomból valami veszendőbe menne, ami eddig nem volt elkerülhető. Az eljárás lényege a következő : Az ércet porrá zúzzuk s azután kemencében kb. 430° C. hőmérsék mellett oxydál- | juk oly módon, hogy a kemencén levegőt és vízgőzt vezetünk át szabályozott mennyiségben. A kemencén átáramló s a benne levő forró érccel érintkezésbe jövő levegő és vízgőz mennyiségét az érc pirittartalmának megfelelően szabályozzuk. A vízgőzt a levegő oxydáló hatásának enyhítése céljából és olyan arányban alkalmazzuk, hogy a hatás túlerős ne legyen. A pirit az említett behatások folytán normális és bázikus vasszulfátokká, illetőleg vasszulfát és vasoxyd keverékévé alakúi át. A folyamatot eközben úgy szabályozzuk, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű szulfát s minél kevesebb oxyd keletkezzék. Az átalakítást a kemencében addig folytatjuk, míg csak a pirit eléggé nem oxydálódott, vagyis míg az oxydálás azon pontig nem jutott, melynél a meglevő ércből már amit lehetett legnagyobb tömegé| ben szulfáttá alakítottuk át. Hogy az oxydálás ezen fokot elérte-e, arról szokásos próbákkal győződhetünk meg. Ha a reakció be van fejezve, akkor azt találjuk, hogy a vasvegyületek csak kis mértékben oldhatók vízben, azért a vasvegyületeket vízben való föloldással nem távolíthatjuk el sikeresen. Ennélfogva a megpörkölt ércet I olyan vízzel mossuk ki, melyhez előzetesen kénsavat vagy más savat adtunk oly célból, hogy a vas vegyületei kevés idő alatt föloldódjanak. Tapasztalás szerint kedvező eredményt érhetünk el, ha az oldáshoz 5% kénvastartalmú vizet használunk, azonban magától értetődik, hogy hígabb oldatok nagyobb mennyiségével szintén kielégítő eredmény érhető el. A föntebbi módon, ha az ércben esetleg réz, kobalt és nikkel is volt, az a vassal . együtt szintén föloldódott és a megfelelő, ismeretes kiejtő szerek segélyével az oldatból kiválasztható és visszanyerhető, míg a vas érintetlenül marad vissza az oldatban. Az ércek föl nem oldott szilárd maradékát, mely az aranyat, ezüstöt és egyébb értékes fémeket tartalmazza, alkalmas ki-
