38804. lajstromszámú szabadalom • Javított zsák és gép annak előállítására

nézetben a kötöhuzalfeszítőnek egy módosított foganatosítási alakját mutatja. A mellékelt rajzokban, melyek a találmánynak gyakorlatilag bevált foganatosítási alakját ábrázolják, az (1) asztalon az egyenes (2) és (3) állványok egymástól kellő távolságban és egymással szemben az asztal fölső részére vannak szerelve és bármely alkalmas módon, pl. a (4) csavarok segélyével lehetnek megerősítve (1. és 2. ábra). A (2) és (3) állványok előnyösen az (5) feszítő rudak útján egymással össze vannak kötve. A távolság, amelyben a (2) és (3) állványok egymástól el vannak rendezve, a fenékkel egyesítendő zsáktest hosszától függ. A (2) állvány fölső vége (6) fejrészekkel van ellátva, melyekben a vízszintes (7) rúd van mereven elrendezve. A (3) állvány fölső vége a (8) csapágyakkal van ellátva, melyekben a (9) vízszintes rúd fekszik. Ezen rúd a (8) csapágyakban hosszirányban elmozgatható, de nem forogható. A (7) és (9) rudak egymásfelé terjednek és egy vonalban fekszenek. A (7) rud a (6) fejrészekben haránt csapszegek segélyével vagy más módon megfelelően rögzítve van. A (7) rúd belső végén a zsákvég feszítésére szolgáló (11) tányér van elrendezve, mely befelé mélyítve van, vagy melynek belső fölülete homorú. A (11) feszítő kerülete rendesen gyürűalakú ós arra szolgál, hogy a (B) zsáktestnek végét a fenékoldalon kifeszítse, ha a zsákot (11) tányérra húzzuk oly célból, hogy a (Bl) zsákfenékkel az (S) kötőhuzal segélyével összekössük. A (9) rúd belső végén egy másik (12) zsákvégfeszítővel van ellátva, mely szemben fekvő (13, 13) oldalain előnyösen ki van vágva úgy, hogy a munkás, amidőn a zsákfenéket és a zsáktest fenékszélét rendbehozza, ne legyen kitéve azon veszélynek, hogy ujjai a (11) és (12) zsákvég feszítők közé becsipessenek, amikor a (12) részt a (11) rész felé mozdítjuk, a zsákfenéknek helyében való rögzítése céljából. (2. ábra.) A (12) feszítő külső oldalán alkalmas módon a teljes (14) karimával van ellátva, mely a (9) rudat körülveszi. A (12) feszítő és a teljes (14) karima a (9) rúd belső végén tetszőleges alkalmas módon, pl. (15) harántcsap segélyével vannak megerősítve. A (14) karimán két párhuzamos (6) fül van alkalmazva, melyek között a (17) kéziemeltyű alsó része van ágyazva és forgási pont gyanánt a (18) harántcsap szolgál, mely átmegy a (16) füleken és a (17) emeltyű belső végén. Ezen emeltyű közel vízszintes helyzetből, amint az 1. ábra pontozott vonalai mutatják, a (9) rúd hossztengelyéhez közel derékszögű helyzetbe forgatható, amint az 1., 2. és 3. ábrák kihúzott vonalakban mutatják. A (17) emeltyű vízszintes helyzetben, alkalmas támponton, a jelen foganatosítási alaknál a mellette lévő (21) karimán nyugszik. A (17) emeltyűnek (20) oldalnyulványa van, mely a (17) kéziemeltyű munkahelyzetébe nemcsak az (8) kötőhuzal egyik végét szorítja a (B) zsáktesthez, melynek fenékszéle ekkor a (Bl) zsákfenékkel összeér (2. ábra), hanem a kötőhuzal sarkainak egyikét is tartja, mely a kötőhuzal egyik (Sl) végének kihajlítáaa által keletkezik (3, ábra). A (9) rúd a helytálló (13) karimával határos (21) fékezőkarimával van ellátva, mely ívalakú nyúlvánnyal bír, mely a (9) rúd hossztengelyéhez derékszög alatt fekszik (lásd 1., 2. és 3. ábra). A (22) nyúlvány belső oldalán párhuzamos (23) fülekkel van ellátva, melyek között a (24) kéziemeltyűnek alsó vége (25) csap körül foroghátóan van ágyazva. A (25) csap a (23) füleken és (24) kéziemeltyű belső végén megy át. A (24) emeltyű (26) nyúlvánnyal van ellátva, mely a (17) kéziemeltyű (20) nyúlványának felel meg és mely az (S) kötőhuzal másik végét szorítja le a zsáktesthez és a másik (Sl) végnek kihajlitása által képezett másik sarkot is tartja. A (24) kéziemeltyű közel vízszintes helyzetből, amint az 1. ábra pontozottan mutatja, a (9) rúd hossztengelyéhez derékszögű helyzetbe forgatható. Ha a (17) és (24) kéziemeltyűk az 1. ábrában pontozott vonalakkal jelölt nyugalmi helyzetben vannak, akkor azok, mint már említve volt, közel vízszintes helyzetben vannak és külső,