38780. lajstromszámú szabadalom • Vésőfogó berendezés mély fúrásokhoz

Megjelent 1907. évi május hó 10-én. MAGY. KIR. SZABADALMI ^HG HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 38780. szám. XXI/©- OSZTÁLY. Vésó'fogó berendezés mély fúrásokhoz. TÜFFERS CORNELIUS KOVÁCS BAICOINBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augusztus hó 25-ike. Mélyfúrásoknál, főleg nagyobb vésők al­kalmazásánál gyakran megtörténik, hogy a rudazat, főleg a terhelő rudak kapcso­lata könnyen eltörik, minek következtében a véső kihúzása hosszadalmas munkálato­kat, gyakran pedig a már igen mély fúró­lyukak fölhagyását is szükségessé teszi. Találmányom tárgya egy vésőfogóberen­dezés, mely a kapcsolórészek törésénél a vésőt a rúdazattal kapcsolatban tartja, tehát lehetővé teszi, hogy a vésőt hossza­dalmas munkálatok nélkül emelhessük ki a fúrólyukból. Ebből a célból ugyanis a törésnek legnagyobb mértékben kitett ré­szeket acélkötelek vagy más hasonló szer­kezeti elemek fogják körül, m'elyek az esetleges törésnél keletkező részeket egy­mással kapcsolatban tartják. Ez az új be­rendezés a csatolt rajzon látható, hol az 1. ábra a fúróberendezés alsó része na­gyobb részének hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábra A—B és a 3. ábra annak C—D vonala szerint vett metszete. Mint az az 1. ábrából kitűnik, az (a) vé­sőt viselő (b) terhelő rudat két (c d) kar­mantyú kapcsolja az (e) rudazattal, A ter­helőrudat és a rudazat alsó végét ezenkí­vül négy (f) acélkötél is körülfogja, me­lyek alul a (g) gyűrűbe vannak befogva és az (a) véső egy (s) válIdarabjára feksze­nek. A kötelek fölső végei a (gl) gyű­rűbe vagy korongba vannak befogva, mely az (e) rudazaton nincs megerősítve, hanem ezen eltolódhatik. Az (f) acélkötelek ve­zetésére a (b) terhelőrúdon, valamint a (c) kapcsolókarmantyún kétrészű (h) ve­zetőgyűrűk vannak fölerősítve, melyek (hl) furatain a kötelek mennek át. A kötelek fölső végeit tartó (gl) gyűrű az (i) csa­varrúgóra támaszkodik, mely a gyűrű és a (d) karmantyú közé van bekapcsolva és (e) rudazatot körülveszi. Tapasztalás szerint leggyakrabban a (c, d) kapcsolódarabok, tehát ama részek tör­nek, melyeket berendezésünknél az (f) kö­telek fognak körül, ha tehát a rudazat tö­rik, akkor fölhúzatásánál először is az (i) rúgót nyomja össze a (gl) gyűrű, míg a rúgón fix támasztékot nem talál, azután a letört rudazatrészek a vésővel együtt föl­húzhatok, tehát a hosszadalmas megfogási munkálatok fölöslegesekké válnak. Az (i) rúgó meggátolja, hogy a kötelek túlságosan igénybe vétessenek, tehát a ru­dazat törésénél azok el ne szakadjanak. Drótkötelek helyett természetesen fix ru­dak is alkalmazhatók, de a drótkötelek al­kalmazása előnyösebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom