38765. lajstromszámú szabadalom • Megfordítható forgást lassító áttevés
- á -helyes működését lehetővé tevő mozgástér hagyása mellett átmehet. Az (e) kerék a (k) részre van ékelve. Ez az elrendezés azt idézi elő, hogy mikor a hajtótengely forgásnak indul, a (k) rész a kúp palástfölületén mozog, melynek csúcsa az (1) gömb középpontja, minek megfelelően a (k) résszel együtt mozgó (e) kúpkerék lengő mozgást fog végezni és a (e) kúpkerék fogaival egymásután kapcsolódni fog anélkül, hogy saját tengelye körül forogna. Ha már most a (c) keréknek 40, az (e) keréknek pedig 41 foga van, az (e) kerék a (c) kereket a hajtótengely forgásirányával ellentétes irányban fogja forgatni, még pedig oly sebességgel, hogy a hajtótengely egy fordulatánál egy foggal forduljon el, tehát a (c) kerék és ennek megfelelően a hajtott tengely forgássebessége is a hajtótengely forgássebességének y4 0 -része. Viszont ha a (c) kúpkeréknek 40 foga, az (e) kúpkeréknek pedig 39 foga van, a (c) kúpkerék forgássebessége a hajtott tengely forgássebességének ugyancsak Vio-i'észe, azonban forgás iránya a hajtótengely forgásirányával egyezik meg. Magától értetődik, hogy a föntebb közölt számadatoknak nincs elvi jelentőségük és hogy hajtótengely forgássebességének változatlanul hagyása mellett a hajtott tengely forgássebességét nagyobbíthatjuk ós kisebbíthetjük oly módon, hogy (c) kerék gyanánt kisebb vagy nagyobb fogszámú kereket használunk és az (e) kerék fogszámát ennél egy egységgel nagyobbra vagy kisebbre vesszük. Lehetne a sebességet oly módon is kisebbíteni, hogy a két kerék fogszáma között a különbséget kettővel vagy többel tesszük egyenlővé. Ha például oly elrendezést választunk, hogy a (c) kerék fogszáma 100, az (e) keréké 95, tehát a különbség 5, a (c) kerék 5 fordulatot fog végezni azalatt, mialatt a hajtótengely 100 fordulatot végez, vagyis az áttevési viszony l 0 % = 2 0 /i fog lenni. Ezen példán a (c) hajtott kerék a hajtótengely forgásirányában fog forogni, míg ha a (c) kerék fogainak száma 100, az (e) keréké pedig (105), az áttevési viszony ugyanaz fog lenni, mint előbb azonban a forgásirány ellentétes lesz. Az (e) csavarok — melyek száma rendszerint három — a (c) kerék agyába többékevésbbé mélyre be vannak csavarva és az (n) csavarházra feküdve meggátolják, hogy a csavarház utóbb eltolódjék és a szerkezet meglazuljon. A védőtok olajjal van töltve, az olaj bevezetésére egy körülbelül 10 mm. átmérőjű (p) furat szolgál, mely valamely légmentesen elzárt olajtartállyal van kapcsolva úgy, hogy a tokba levegő nem juthat be, tehát abban az olaj szintje állandó marad. A Cardanus-féle fölfüggesztés két gyűrűalakú (q, ql) rúgóval is lehet helyettesíteni, (3. és 4. ábra) melyek mindegyikének négy, egymástól 90° távolságban levő (r, rl, r2, r3) furata van. A (q) rúgót az (rl, r3) furatokon átmenő csavarok kötik össze a tokkal, a (ql) rúgó pedig ugyancsak az (rl r3) fúratokon átmenő csavarok kapcsolják össze egymással. Mikor az áttevés nagy erők átvitelére szolgál, a (q) és (ql) rúgót két, három vagy még többszörösen is lehet alkalmazni. Ez a most leírt áttevés a (k) rész alkalmazása következtében megfordítható, hogy azonban azt még előnyösebben használhassuk forgást gyorsító áttevés gyanánt, a 2. ábrán látható foganatosítási alakot alkalmazhatjuk, melynél a (k) rész jóval hosszabb és (kl) vége nagyobb kört ír le, mint előbb, mi a forgás gyorsításánál az átvitt erőt természetesen nagy mértékben növeli. A (k) rész a most hajtott tengely gyanánt szereplő (a) tengely végére ékelt (s) forgattyúba van ágyazva. Az áttevési viszony ekkor is ugyanaz, ami a forgás lassításánál. Az 5. ábrán látható berendezést úgy a forgás gyorsítására, mint lassítására alkalmazhatjuk, ez a foganatosítási alak nagyobb erők átvitelét engedi meg anélkül, hogy a (b) tengelyen rázkódások léphetnének föl. Ebben az esetben a (b) tengelynek a tokba nyúló végén (t) csapja van, mely a
