38740. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogéndús és foszfortartalmú anyag előállítására
Megjelent 1907. évi májas hó 6-án. MAGY. „Jw KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 38740. szám. X/b. OSZTÁLY. Eljárás nitrogéndús és foszfortartalmú anyag előállítására. WESTDEUTSCHE THOMASPHOSPHAT-WERKE G. M. B. H. CÉG BERLINBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1905 december hó 6-ika. Ezen találmány tárgya eljárás nitrogéndús és foszfortartalmú anyag előállítására és trágyázáshoz való alkalmazására. A természetes foszfátoknak föltárása eddig általában úgy történt, hogy azokat kénsavval kezelték, miáltal azok oldható monokalkiumfoszfátra és gipszre bomlanak, mely eljárást már Liebig ismertette. Az ezen föltárás alapját tevő folyamat az illető foszfát vegyi összetétele szerint különböző, általánosságban azonban a következő egyenlettel fejezhető ki : Ca3 P2 08 + 2Ha S04 = Ca H, P2 Os +2 Ca S04 A föltárásnak ezen módja azonban sem vegyészeti, sem pedig különösen gazdasági szempontból észszerűnek nem nevezhető. Vegyészeti szempontból nem tökéletes, mert a természetes foszfátok (a foszforitok) mindig vasat és timföldet is tartalmaznak, melyek a kénsav egy részét lekötik és alkalmatlan keverékanyagnak tekintendők. Ha a föltárt foszfátok hosszabb ideig raktároztatnak, vagy a talajba jutnak, a foszforsav visszafejlődik, amivel vagy számolnunk kell, vagy pedig a föltárásnál kénsavfölösleg alkalmazásával kell egyensúlyoznunk. A foszforsav visszafejlődése foszforveszteséget vagy legalább is a trágyázó hatás lassítását okozza, míg a kénsavfölösleg hiábavaló költségeket okoz és egyéb hátrányok egy sorozatát vonja maga után. Még észszerűtlenebb az eddig gyakorolt eljárás gazdasági szempontból. Ha már a foszforsav «visszafejlődése» vagy a kénsavfölösleg hozzáadása már magában véve gazdasági hátrányt jelent, úgy ez mégis csak csekélynek nevezhető azon nagy gazdasági hátrányhoz viszonyítva, mely abból származik, hogy melléktermék gyanánt gipsz képződik, mely egyáltalában nem vagy csak igen közvetett trágyázó hatást gyakorol. Ezen gipszképződés folytán a foszforitókban foglalt mész tetemes mennyiségei, valamint az ennek lekötésére szükséges kénsav többé vagy kevésbé hatástalanúl kárba vész. Ezen találmány tárgya már most olyan eljárás, mely ezen nagy veszteségeket elhárítja. Ez az eljárás elvileg abban áll, hogy ezen metszet, melyet a föltárásnál foszforsavval képzett vegyületéből kiválasztunk, valamely más trágyázó hatású anyaghoz kötjük, akképen, hogy ez a vegyület szintén a növény tápanyaghordozója gyanánt szerepel. Ezt különösen azáltal érhetjük el, ha a meszet salétromsavhoz kötjük. Salétromsavval való kötésnél gipsz helyett salétrom-
