38705. lajstromszámú szabadalom • Tolóajtó

föltüntetve úgy, hogy ennek támpontja a fölső vezetéken a (b) fölfüggesztési pontot adja. A két (b) és (c) fölfüggesztési pontnak kölcsönös átlóirányú elhelyezése, mint azt a vonalpontozott segédvonal jelzi, főképen lehetővé teszi a tolóajtó olyan vezetését, hogy tekintet nélkül a (g) fogantyú kezelésének tetszőleges irányára, az ajtó szorulás nélkül nyitható és zárható. Az ajtó tökéletesítésére és az ajtószárnynak az ajtónyílás síkjából való kibillenésének még egyéb vezetőközegek (pl. lécsinek) is rendezhetők el, míg a tulajdonképeni fölfiiggesztővezetés mindig csak a két jelzett ponton történik. Ha a vezetést ezek eg3'ikén vagy másikán nem kényszerkapcsolással, hanem kissé mozgathatóan készítjük (görgő, forgathatóan ágyazott vezetőrészek és máseffélék útján), úgy ezzel gondoskodva van az egész vezetés csekély kiegyenlítő elmozdulásáról arra az esetre is, ha esetleg az ajtó megvetemedése vagy más igénybevételek folytán a kettős pályavezeték párhuzamossága kárt szenvedett volna. A 2. és 3. ábra az 1. ábrán vázlatosan föltüntetett tolóajtó egy foganatosítás alakját ábrázolja. Itt (d) (3. ábra) egy lécvezetéket jelez, melyen az (a) ajtó alsó része kibillenés ellen segédvezetésben részesül. Másrészt prizmatikus (II) vezetékpálya gyanánt ezen foganatosítási alaknál (f, f) sínek által határolt (u) horony vau az ajtótól oldalt fekvő falba beeresztve. Ezen (u) horonyba nyúlik a megfelelően prizmatikus alakú (v) vezetőgomb, mely az (a) ajtón a (g) fogantyú magasságában van megerősítve. Fönt az (e) ajtóvasaláson elrendezett (r) görgő az (I) vezetősínen vagy rúdon talál vezetést. Ez is horonyvezetékkel volna helyettesíthető. Ezen foganatosítási alak még azzal az előnnyel is bír, hogy a fölső (I) vezetőrúdnak csak az ajtónyílás fölött kell végignyúlnia. A fogantyúmagasságban elrendezett (II) vezetéknek horonyvezeték gyanánt való kiképzése azzal az előnnyel jár, hogy az ajtó lehető tömör zárást biztosító módon közelíthető a keretfalhoz. Különleges kapcsolódó vezeték, mely azonban lényegileg a 2. és 3. ábrán látható horonyvezetéknek felel meg, van a 4—7. ábrákon föltüntetve. Hogy a (v) peeket az ajtón könnyen oldható és esetleg kicsérélhető módon erősíthessük meg, az csapalakú szárral bír, melynek (w) fejrésze két lelapított (p) oldallal és (s) gyúrúalakú horonnyal van ellátva. Az ajtónak a nyelet magába fogadó nyílását a (q) pajzslemez fogja körül, melynek nyílása nem köralakú, hanem az oldalt lelapított (w) fejrész alakjának felel meg, csak hogy az (s) gyűrűalakú horony mélységéig befelé nyúló egyenes oldalai nem oldalt, hanem fönt és lent vannak elrendezve (7. ábra). Ezen elrendezés folytán a (v) pecket igen egyszerű módon hozhatjuk megerősített helyzetébe, amennyiben annak szárát először (90°-kal elfordított állásban helyezzük be, míg az (s) horony a (q) lemez síkjába nem jut és ezután 90°-kal elforgatjuk, miáltal az (e) lemez befelé nyúló részei elreteszelő közegek gyanánt érvényesülnek. A megerősítés már most önmagától bíztosítva van, mert a (v) pecek, ha ezt egyszer az (f) horonyvezetékbe helyeztük nem fordulhat többé vissza oldási helyzetébe. Ennek dacára azonban a vezetőrész némiképen kilenghet az egyes irányú vezetékhez viszonyítva, ami az ajtó mozgásánál föllépő szorulás teljes elkerülése szempontjából előnyös. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tolóajtó, jellemezve azáltal, hogy az csak két, és pedig átlóirányban szemben fekvő ponton van fölfüggesztve és vezetékkel kapcsolatba hozva, mi mellett ezen vezetékek egyike megközelítőleg ugyanabban a síkban fekszik, melyben az ajtó eltolására szolgáló támadási pont (gomb, fogantyú) van elhelyezve, oly célból, hogy az ajtó eltolásánál a szorulás tökéletesen megakadályoztassék. 2. Az 1. igényben védett tolóajtó foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a tolóerő támadási síkjába helyezett vezeték horonyvezeték gyanánt van kiké-