38701. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa fémszálakkal
- á -izzásba hozott és fölfüggesztett szálnak megterhelésével igen könnyen eszközölhető) és csúcsával a (b) fogóba van beakasztva, mely a hőnek igen nagy mértékben ellenálló és kiválóan rugalmas fémnek (pl. tantalnak) drótjából van készítve. Ezen fogó előnyösen két vagy több drót összecsavarása által állítható elő. Lehet azonban ezen fogót más anyagból, pl. igen kemény üvegből (kvarcüvegből) is előállítani. A (b) fogó horogban végződik, mely az izzószál fölvételére szolgál, míg maga a fogó a (c) hüvelyben (5. ábra) van rögzítve, mely pl. platinából készül és előzetesen a (d) tartóba olvasztatik be. A szálnak a horogba való beakasztása oly módon történik, hogy előbb a (b) fogót a hüvely behajlítása által lefelé nyomjuk és ezután a szálat a hurokba akasztva a hüvelyt annyira nyomjuk fölfelé, hogy az ezáltal kifejtett húzás a fogónak és szálnak elegendő feszültséget adjon. Az ily lámpa minden helyzetben ég. Lefelé irányított helyzetben égő lámpáknál, melyeknek szálai, mint a 2. ábrában lefelé csüngnek, a fogó vége gyűrűvé van meghajlítva, melyen a szál átmegy. Ha ezen elrendezésnél a szálak a fogókhoz hozzásülnek, úgy azoknak elszakadása a fogók ruganyossága folytán ki van zárva. Ha ellenben a fogók merevek, akkor a lámpa kikapcsolásánál az izzószálak elszakadnak. Ha pedig nem rugalmas közbenső tagokkal ellátott fogókat alkalmazunk, a kikapcsoláskor a szál nem szakad ugyan el, mert e fogót magával húzza, de az újabbi bekapcsolásnál a szál már nem nyomhatja anynyira vissza a fogót, mint amennyire azt előbb magával húzta, minek következtében a fogó nem jut eredeti helyzetébe és így a szál elgörbül. A fogók, mint a 3. és 4. ábrákban, az (e) üvegkörtének falához erősíthetők, csakhogy ezen esetben a szálaknak a fogók horogjába vagy gyűrűjébe való beillesztés természetesen másképen történik, mint az előzőkben leírt példákban. Megjegyzendő továbbá, hogy a rúgófogóknak megerősítését nem kell okvetlenül az említett hüvelyek segélyével eszközölni, és hogy a fogót és horgot nem kell ugyanazon anyagból és egy darabban készíteni, hanem a fogón egy külön darabot képező horgot vagy valamely más megerősítő elemet is rendezhetünk el a szál fölvételére. A fogónak föltüntetett alakja helyett spirális alakot vágj más alakot lehet váaszlani. Hogy a horog számára jobb hőelvezetést létesítsünk és annak kinyitódását megakadályozzuk, ami a szálnak lecsúszását idézné elő, a horgot csekély mennyiségű tapasztó anyaggal látjuk el. A fogónak magatartása a 6. ábrában van szemléltetve. A pontozottan rajzolt fogót megfeszített állapotban nem égő lámpánál, a teljes vonallal rajzolt helyzet ellenben a fogót égő lámpánál mutatja (1. ábra). A fogónak megfelelő méretezése a szálak rugalmasságától, lágyságától és súlyától, valamint a fogók rugalmasságától függ. így pl. osmiumból vagy wolframból készült éles szög alatt meghajlított szálak számára (1. és 4. ábra), melyeknek magassága 70— 80 mm. (teljes hosszuk tehát 160 mm.) és melyeknek súlya körülbelül 6 milligrm. oly fogó alkalmas, mely a megerősítési ponttól körülbelül 11 mm. távol lévő korognak körülbelül 10 — 20 milligrammnyi húzás általi megterhelésénél szemmel kivehető mértékben elhajlik, anélkül azonban, hogy közel a rugalmassági határig vétetnek igénybe, míg 2 /1 0 g.-ig terjedő húzás a fogót a rugalmassági határon túl veszi igénybe és azt maradandóan lehajlítja. A szál maga fehér izzó állapotban is 2 /io g--nyi megterhelést könnyen és tartósan elbír, mely azonban gyakorlatilag sohasem következik be. A fönnt említett példában a fogó úgy volt megfeszítve, hogy a horog a szál elvágásakor körülbelül 2 mm. nyi mozgást tett meg. A találmány tárgyát képező lámpa használatakor a következő működési mód észlelhető. Bekapcsolásnál a szál, mint ismeretes, meghosszabbodik. A rugalmas fogók ekkor szemmel kivehetően visszafelé (fesztelenített helyzetük felé) mozognak, míg a lámpa kikapcsolásánál ismét előbbi helyze-
