38701. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa fémszálakkal

- á -izzásba hozott és fölfüggesztett szálnak megterhelésével igen könnyen eszközölhető) és csúcsával a (b) fogóba van beakasztva, mely a hőnek igen nagy mértékben ellen­álló és kiválóan rugalmas fémnek (pl. tan­talnak) drótjából van készítve. Ezen fogó előnyösen két vagy több drót összecsava­rása által állítható elő. Lehet azonban ezen fogót más anyagból, pl. igen kemény üveg­ből (kvarcüvegből) is előállítani. A (b) fogó horogban végződik, mely az izzószál fölvételére szolgál, míg maga a fogó a (c) hüvelyben (5. ábra) van rögzítve, mely pl. platinából készül és előzetesen a (d) tartóba olvasztatik be. A szálnak a horogba való beakasztása oly módon történik, hogy előbb a (b) fogót a hüvely behajlítása által lefelé nyomjuk és ezután a szálat a hurokba akasztva a hüvelyt annyira nyomjuk fölfelé, hogy az ezáltal kifejtett húzás a fogónak és szálnak elegendő feszültséget adjon. Az ily lámpa minden helyzetben ég. Lefelé irányított helyzetben égő lámpák­nál, melyeknek szálai, mint a 2. ábrában lefelé csüngnek, a fogó vége gyűrűvé van meghajlítva, melyen a szál átmegy. Ha ezen elrendezésnél a szálak a fogókhoz hozzá­sülnek, úgy azoknak elszakadása a fogók ruganyossága folytán ki van zárva. Ha el­lenben a fogók merevek, akkor a lámpa kikapcsolásánál az izzószálak elszakadnak. Ha pedig nem rugalmas közbenső tagokkal ellátott fogókat alkalmazunk, a kikapcsolás­kor a szál nem szakad ugyan el, mert e fogót magával húzza, de az újabbi bekap­csolásnál a szál már nem nyomhatja any­nyira vissza a fogót, mint amennyire azt előbb magával húzta, minek következtében a fogó nem jut eredeti helyzetébe és így a szál elgörbül. A fogók, mint a 3. és 4. ábrákban, az (e) üvegkörtének falához erősíthetők, csakhogy ezen esetben a szálaknak a fogók horog­jába vagy gyűrűjébe való beillesztés ter­mészetesen másképen történik, mint az elő­zőkben leírt példákban. Megjegyzendő továbbá, hogy a rúgófo­góknak megerősítését nem kell okvetlenül az említett hüvelyek segélyével eszközölni, és hogy a fogót és horgot nem kell ugyan­azon anyagból és egy darabban készíteni, hanem a fogón egy külön darabot képező horgot vagy valamely más megerősítő ele­met is rendezhetünk el a szál fölvételére. A fogónak föltüntetett alakja helyett spirális alakot vágj más alakot lehet vá­aszlani. Hogy a horog számára jobb hőelvezetést létesítsünk és annak kinyitódását megaka­dályozzuk, ami a szálnak lecsúszását idézné elő, a horgot csekély mennyiségű tapasztó anyaggal látjuk el. A fogónak magatartása a 6. ábrában van szemléltetve. A pontozottan rajzolt fogót megfeszített állapotban nem égő lámpánál, a teljes vonallal rajzolt helyzet ellenben a fogót égő lámpánál mutatja (1. ábra). A fogónak megfelelő méretezése a szá­lak rugalmasságától, lágyságától és súlyá­tól, valamint a fogók rugalmasságától függ. így pl. osmiumból vagy wolframból készült éles szög alatt meghajlított szálak számára (1. és 4. ábra), melyeknek magassága 70— 80 mm. (teljes hosszuk tehát 160 mm.) és melyeknek súlya körülbelül 6 milligrm. oly fogó alkalmas, mely a megerősítési ponttól körülbelül 11 mm. távol lévő korognak kö­rülbelül 10 — 20 milligrammnyi húzás általi megterhelésénél szemmel kivehető mérték­ben elhajlik, anélkül azonban, hogy közel a rugalmassági határig vétetnek igénybe, míg 2 /1 0 g.-ig terjedő húzás a fogót a ru­galmassági határon túl veszi igénybe és azt maradandóan lehajlítja. A szál maga fehér izzó állapotban is 2 /io g--nyi megter­helést könnyen és tartósan elbír, mely azon­ban gyakorlatilag sohasem következik be. A fönnt említett példában a fogó úgy volt megfeszítve, hogy a horog a szál elvágása­kor körülbelül 2 mm. nyi mozgást tett meg. A találmány tárgyát képező lámpa hasz­nálatakor a következő működési mód ész­lelhető. Bekapcsolásnál a szál, mint ismere­tes, meghosszabbodik. A rugalmas fogók ekkor szemmel kivehetően visszafelé (fesz­telenített helyzetük felé) mozognak, míg a lámpa kikapcsolásánál ismét előbbi helyze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom