38681. lajstromszámú szabadalom • Födémhéjazat és eljárás annak előállítására

följebb csak a deszka hosszát kell a tartó hosszának megfelelően megszabni és ezt is csak azon néhány deszkánál, melyek a tar­tók alá helyezendők. Viszont magától érte­tődik, hogy ezen néhány deszka kiszabása is sokkal kevesebb időt vesz igénybe, mint amennyi az eddig szokásban volt deszka­borításhoz szükséges nagyszámú deszka kiszabásához kellett. A födémhéjazat előállítására szolgáló el­járás tehát sokkal olcsóbban, gyorsabban és kevesebb anyaggal végrehajható, mint az eddigi hasonló célú eljárások bármelyike. A mellékelt rajz 1. ábrája a találmány szerinti födém­héjazatot a födémmel együtt keresztmet­szetben mutatja, míg a 2. ábrán az alkalmazott deszkák és födémtartók elrendezésének távlati képe látható. A föltüntetett, kiviteli alaknál a födém­tartók úgy vannak megválasztva, hogy a deszkák nemcsak fölszögezhetők, hanem szükség esetén alátámaszthatók is legyenek. A födémtartók két (a, a) lapos vasból állnak (1. ábra), melyeket a közéjük helye­zett (b) fatuskókkal (d) szögek kötnek össze. A (b) tuskókra a tartó irányában (e) deszka van fektetve, melyekre a (t) padlódeszkák szögeztetnek. Ugyanilyen módon szögez­hetők a tartók alsó oldalára a héjdeszkák is, melyek itt (h) lécekből állnak. Ezen lécek a födémtartók közötti szabadontartó (g) nád­fonadékot kifeszítik úgy, hogy a fonadéka plasztikus massza pl. gipsz, cementhabarcs vagy efféle fölrakása alkalmával nem, vagy esak alig észrevehetően hajlik be. Természetesen a plasztikus anyagot nem szabad mindjárt olyan vastag rétegben a nádfonadékra rakni, mint amilyen vastag a kész födém lesz, mivel a közönséges nád­fonadék átszakadna, hacsak a fonadék tar­tására szolgáló deszkákat olyan szélesre nem vennénk, hogy a fonadék csak csekély szélességben tartson szabadon. Azonban min­denesetre célszerűbb, már a csekélyebb deszkafogyasztás miatt is, csak a szokásos szélességű deszkákat alkalmazni. A plasz­tikus anyagból álló födémet aztán ismert módon állítjuk elő s először esak kb. 4 cm. vastag réteget rakunk föl a nádfonadékra és ennek megkeményedését bevárjuk. Ha ez megtörtént, akkor a megkeményedett s a nádfonadékba behatolt és az ennek követ­keztében tartó anyag a később fölrakandó plasztikus anyag számára maga képez hord­képes alzatot. A nádfonadék, mint ismeretes, a födém egy részét alkotja s a habarcs fölrakására szolgál, de csak azután, ha új föladtát már betöltötte s a födémanyag első rétegének héjazat gyanánt szolgált. Ekkor a tartó­deszkák levehetők s újból fölhasználhatók. Ha a tartógerendák tisztán vasból állnak, akkor a (h) deszkákat ismert módon alulról támasztjuk alá (1. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás födémhéjazat előállítására, jelle­mezve azáltal, hogy a födémgerendák alatt az egyik gerendától a másikig, a fölrakandó födémvakolat tartására szol­gáló nádfonadékot feszítünk ki szabadon s ezen nádfonadékot a födémgerendák alá erősített (szögezett vagy dúcolt) héjdeszkák segélyével a gerendákhoz foglaljuk oly célból, hogy a nádfonadék megfeszített helyzetben tartassék s a plasztikus anyag vékony rétegét legyen képes hordani. 2. Az 1. igénypontban védett eljárás szerint készült födémhéjazat, mely a födém­gerendák alatt, azokra harántirányban elrendezett s a gerendaközöket szabadon áthidaló nádfonadékból és a födém­gerendák hosszirányában ez utóbbiak alá erősített héjdeszkákból áll, melyek a nád­fonadékot a gerendákhoz nyomják és feszesre húzzák. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA - BUDAPE8TEN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom