38676. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony szénhidrogének, mint petróleum, benzol, benzin szilárddá tételére
szilárdítása már ismeretes ugyan, amidőn szintén emulzió képződhetik; azonban emellett nem éretik el a találmány tárgyát képező eljárással létrehozott hatás. A szappanoldatok alkalmazása ugyanis további pótlékok, mint stearin, gyanta, fürészpor, sőt dextrin stb. igénybevételét teszi szükségessé és pedig gyakran igen nagy menynyiségben. Emellett ennek dacára sokszor oly termékek képződnek, melyek a párolgás folytán föllépő olajveszteségek ellen csak sűrített burkolatok által védhetők; ezenkívül a termékek szilárdsága dacára a bennök tartalmazott nagy mennyiségű pótlékoknak nem felel meg az igényeknek. Továbhá az ekképen előállított termékek azon hátránynyal bírnak, hogy elégetés alkalmával nem kevés hamut hagynak hátra. A találmány tárgyát képező eljárás körülbelül következő módon foganatosíttatik: Pl. 50 kg. enyvet (collá, glutin, gelatin) hideg vízben éjjelen át duzzadni hagyunk és a következő napon a föl nem vett vizet eltávolítjuk, a duzzadt enyvet meleg vízfürdőben melegítjük, míg folyékonnyá lesz és szükség esetén kis mennyiségű vizet adunk hozzá, hogy folyékonnyá tegyük. Ezután a szénhydrogéneket, pl. kerozint vagy nyers olajat vagy maradékolajat kis mennyiségekben hozzá keverjük, jól kavarjuk, folytonosan további olajmennyiségeket adunk hozzá, mihelyt az első keverék tökéletes emulzióvá lett és a rázás megszüntetése után már nem válik le. Az olajból annyit adunk hozzá, mint a mennyi az enyvvel emulzióvá keverhető; emellett könnyen 750 cm8 adagot érhetünk el: az adag azonban 1 literre is hozható, ha helyesen dolgozunk. Lényeges, hogy az enyvoldat a keverés alatt folyékony maradjon. Ezt könnyen elérjük, ha a keverőtartányt langyos vízzel vesszük körül. Ha már nem vétetik föl több kerozin, akkor a tejszerűen fehér tökéletes emulziót tetszésszerinti formába öntjük. Az emulziót szükség esetén lehütjük, amennyiben a formát hideg vízbe állítjuk. Az ily módon kezelt emulzió igen könnyen megkeményedik és a formából a legcsekélyebb nehézség nélkül kivehető. Az emulziót ezután tökéletesen megkeményítjük, amennyiben például az anyagot szárítjuk. Helyesebb azonban az enyvet mesterségesen szilárdítani, ami legcélszerűbben formaldehyd segélyével történik, Ugyanúgy azonban csersavat, chromsavanhydritot, Müller-féle folyadékot, vagyis 5—5%-os natriumszulfát és nátriumchromoldat keverékét, vagy pedig alkoholt alkalmazhatunk. Az emuigált kerozinból stb. készült szilárd tuskókat például szilárdításuk céljából formaldehyd víz oldatába tesszük; még célszerűbb, ha egy légmentes faszekrénybe helyezzük, melybe formaldehyd gőzöket vezethetünk és pedig vagy szilárd paraformaldehyd elgózölögtetése által, vagy amenynyiben methylalkoholt vörös izzó rézsodrony, vagy vörös izzó platina fölött vezetünk. A formaldehydfölösleg ezután a szekrényből egy kettős vízaspirátor segélyével, a minőt minden laboratóriumban használnak, elszívatik. A formaldehydet a víz fölveszi és ezt később ismét fölhasználhatjuk. Az ily módon szilárdított petróleum-vagy kerazintuskók puhafa keménységével bírnak és csakis láng által, nem pedig szikra által gyújthatok meg. A találmány értelmében szilárdított petróleum stb. egy gyufaszál segélyéve), meggyújtható, a midőn nyugodt, egyenletes, csúcsán füstölgő lánggal ég. Ezen láng füstelen, ha elegendő levegőt vezetünk hozzá. Vörös izzó vaslemezre dobva nem ég oda, megpörkölődik mint egy darab kenyér: rövid idő múlva éghető gázok távoznak belőle. A szilárd petróleum lángja, bármily természetű volt is, légáram vagy vízsugár segélyével pl. egy vízszóró által könnyen kioltható. A vízzel való eloltás után a szilárd petróleum azonnal ismét meggyújtható, mivel a víz nem nedvesíti meg. A találmány értelmében szilárddá tett petróleum minden időjárásnak kitehető, a nélkül, hogy változást vagy kárt szenvedne. Víz, hideg, meleg, nedvesség nem támadja
