38666. lajstromszámú szabadalom • Készülék megállóhelyek, menetirányok, reklámok és máseffélék jelzésére

— 3 — Minden egyes táblát két (8 10) pecek tart, melyek közül előbbinek egyik vége az (5) korongba, utóbbinak egyik vége a (6), másik vége pedig a (7) korongba van ágyazva. Hogy a táblákat a korongokról eltávolítsuk, csak a (10) pecket kell kihúznunk, amikor is a tábla a (8) pecekről könnyen lehúzható. Minden egyes táblának fölakasztására a két (8 10) pecek helyett egyetlen egy, a táblán átjáró pecket vagy drótot alkalmazhatunk, mely, ba a táblát eltávolítani akarjuk, annyira kihúzandó, hogy azt az (5 6) korongok többé nem tartják, amikor is a táblát a pecekről hasonlóan eltávolíthatjuk. A jelzőtáblákat a 4—7. ábrákon föltüntetett vagy bármely más fölirattal láthatjuk el. Minden egyes állomás közelében az (50) elektromos fővezetékben az (51 52) szorítók (8—11. ábrák) vannak megerősítve, melyek egyenként két rugalmas (53 54), í11- (55 56) kengyellel vannak összekötve. A két rugalmas (53 55) kengyel az (57) csúszó sínbe, a két rugalmas (54 56) kengyel pedig az (58) csúszó sínbe vezet. Az (59) vezetékrúd alkalmas helyen a (60) szigetelő hüvellyel van körülvéve. Ezen szigetelő hüvelyen a két félből álló (61) sárgaréz- vagy vörösrézhüvely a (62 63) békók segélyével van megerősítve. A (61) hüvellyel a (64) vezetékdrót van összekötve, mely a (48) elektromágnesnek tekercselésével (1. ábra) áll összeköttetésben. Ezen foganatosítási alaknak működési módja a következő : Midőn a kocsi az állomáshoz közeledik, az (59) vezetékrúd a (61) hüvellyel az (57 58) csúszósínek közé jut. Ennek következménye az, hogy az elektromos áramnak egy része az (50) fővezetékből az (53 54), illetve (55 56) kengyeleken át az (57 58) csúszó sínekbe, majd a (61) hüvelybe és innen a (64) vezetéken át az elektromágnesnek tekercselésébe juthat, hogy aztán a kocsikerekeken és a síneken át ugyanazon módon távozzék, mint a főáram. Az elektromágnesben gerjesztett mágnesség folytán a (45) fegyverzet vonzatik és eközben a (32) rúgó megfeszül. Miután (59) vezetékrúd (61) hüvelye az (57 58) csúszó síneket elhagyta, az áram megszakíttatik, aminek az a következménye, hogy a vonzott (45) fegyverzet a (32) rúgó behatása alatt megemeltetik, miközben a (14) kar fölső helyzetébe jut, melyben a (19) zárókilincs a (35) ütközőhöz ütődik. Eközben a (19) zárókilinccsel ellátott (14) kar a (13) fogaskereket a (3) tengellyel együtt csekély mértékben elforgatja, ami a legközelebb eső, a (181) lemezhez támaszkodó (9) táblának lecsapódását vonja maga után. Az árambevezető készüléknek a 12—13. ábrákban látható foganatosítási alakjánál a (190) kontaktusrúd a (191) kengyelben végződik és azonkívül egy második (192) kengyellel áll összeköttetésben. Ezen utóbbi a (174) békó segélyével a (197) szigetelőhüvelyhez van megerősítve. Ezen két kengyel közül a (191) kengyel arra szolgál, hogy az áramot az áramvezetékről ismert módon a kocsi elektromotorjához vezesse, míg a (192) kengyel rendeltetése az, hogy az áramot a (48) elektromágnes tekercselésébe juttassa, amidőn a kocsi az állomáshoz közeledik. E célból az (50) fővezetéken kevéssel az állomás előtt a (195) kengyel van elrendezve, melynek egyik vége (193)nál a (194) saruhoz van megerősítve és másik vége a fővezetéken rugalmasan fölfekszik. Midőn a (192) kengyel a (195) drótot érinti, a fővezetéken átfolyó áramnak egy része a (195) dróton, a (192) kengyelen és (196) vezetéken át az elektromágnesnek tekercselésébe jut. Az árambevezető készüléknek a 14 — 15. ábrákon látható foganatosítási alakjánál a (198) kontaktusrúd a (207) kengyelben végződik. Azonkívül a (199) karral van összekötve, mely a (200) békó segélyével a (185) szigetelő hüvelyhez van erősítve. A (199) kar a (208) fémrúddal van összekötve. Az (50) fővezetéken az állomás közelében a (201) kengyel (202) és (203)-nál meg van erősítve. Ezen kengyelen (204)-nél a (205) lemezrúgó van megerősítve, mellyel a (206) inga van összekötve. Midőn a (208) rúd a (206) ingához ütődik, az áram az (50) fő-