38626. lajstromszámú szabadalom • Készülék állatoknak a levágás alkalmával való fogvatatására

van ágyazva, melyek az (1) ház egy részét képezik és egy-egy (11') karral vannak ellátva. A (11) sínek között továbbá két (12) szögemelő van forgathatólag ágyazva és pedig olyképen, hogy egyik karjukkal a (10) emelők (11') karjához támaszkodnak, míg a szögemelők másik karja rudazat segélyével a (13) kéziemelővel van összekötve, mely az (1) házon a (14) csap körül forgathatóan van elrendezve. Ezen rudazat egyszersmind arra szolgál, hogy az (5) tengelyeket a (13) kéziemelő segélyével forgathassuk és hogy az alább leírandó szerketet is mozgassuk. Az (5) görbített tengelyek az (5') és (5") forgattyúkarokkal vannak ellátva, melyek egymással a (15) sín segélyével vannak összekötve, amely viszont a (16) csukló segélyével van a (13) kéziemelőhöz kapcsolva. Az (£j") forgattyúkarhoz továbbá a (17) sín vau csuklósan kapcsolva, mely az (5") forgattyúkart az egyik (12) szögemelő fölső karjával köti össze. A másik (12) szögemelő az (5') forgattyúkar és az ehhez tartozó (5) görbített tengely közös tengelyén lazán van ágyazva. Ezen szögemelő fölső karja a (18) csuklós rész segélyével a (13) kéziemelő tengelyére erősített (19) karral van összekötve. Ha a {13) kéziemelőt a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe hozzuk, úgy a (12) szögemelők úgy forgattatnak el, hogy alsó karjaik fölemeltetnek. Ennek következtében a (10) zsaluziaemelők a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe jutnak és pedig egyrészt önsúlyuk hatására, másrészt pedig a (B) zsaluzia és ennek (9) merevítősínje súlyának hatására, de főképen a (6) henger hatására, mely ilyképen a zsaluziát fölcsavarhatja. Egyidejűleg az (5) görbített tengelyek balfelé fordíttatnak úgy, hogy az (A) fenék lefelé nyílik (6. ábra) addig, míg a (2, 3) lemezek a (20) karokba nem ütköznek melyek megfelelő módon vannak a görbített tengelyekre erősítve (3. és 11. ábra). Az (1) házzal forgathatóan van összekötve a (C) csapófal, mely rácsajtó gyanánt van szerkesztve. Ismeretes ugyan, hogy a vágóállás egyik falát ajtóval kell ellátni, hogy a leölendő állat fejéhez könnyen hozzá lehessen férni. A találmány lényege azonban abban áll, hogy az ajtó nyitására és zárására szolgáló szerkezet, a vágóállás két részű fenekének nyitására és csukására szolgáló szerkezettel összefüggésben áll. Ezen célból az (1) házon forgathatóan megerősített (21) kar és egy (22) forgattyú közös tengelyre vannak megerősítve. A (22) forgattyúba a (23) csuklósdarab ütközik, mely a (17) sínhez van kapcsolva és az (1) ház megfelelő vezetékében csúszik. A (21) kar fölső vége tetszőleges módon van a (C) csapófalhoz kapcsolva, az (1) házban pedig a (25) tengely van ágyazva, mely elől a (26) forgattyúkart hordja. A (26) forgattyúkart a (23") orral ellátott (-'3') kilincs mozgatja (9. ábra), mely a (23) csuklós darabon van alkalmazva. A ("26) forgattyúkar a (23") orrhoz viszonyítva úgy van elrendezve, hogy ha a kéziemelőt fölemeljük és a (23) csuklós darabot ilyképen balra mozgatjuk, akkor a (23") orr a (26) forgattyúkarra működik és ezáltal a (25) tengelyt egy bizonyos szöggel elforgatja. Ezen tengely másik vége a (27) forgattyúkarral van ellátva, mely a függélyes irányban vezetett (28) csúszódarab vízszintes toldatára fekszik. A (28) csúszódarab fölső vége az 1. és 8. ábrában föltüntetett állapotban a (C) csapófal (29) oldalsó toldatánál fekszik. A (C) csapófal önműködő mozgását azáltal érhetjük el, hogy a (21) és (22) részeknek megfelelő súlyt adunk. Ha tehát a (13) emelőt az 1. ábrában föltüntetett helyzetből a 2. ábrában Kitüntetett helyzetbe hozzuk, úgy az (A, B, C) részek mind egyidejűleg és egyetlen fogással a 2. ábrában látható helyzetbe hozatnak, miközben az állat olyként fogatik meg a (2, 3) lemezek között, hogy minden oldalról hozzáférhető, különösen pedig az állat feje, mely a (C) csapófal felé van fordítva. Ha az állat eltávolítása után a részek ismét az 1. ábrában föltüntetett eredeti helyzetbe hozandók vissza, úgy erre is egyetlen fogás elegendő. A (13) kéziemelőt ehhez a 2. ábrában föltüntetett helyzetből