38625. lajstromszámú szabadalom • Tornaszer az egész test izomzatának ápolására és erősítésére

_ 2 — lyes irányban csúszhatnak, e (18) helytálló hüvelyeken, amikor is ezen elmozdulással szemben a (19) rugók fejtenek ki bizonyos ellenállást. A (17) vezeték alsó részének jobb- és baloldalából a (20) rugók indulnak ki a (16) láblemez mellső és hátsó részéhez. A láblemezek egy golyón vagy hasonló csuklós módon vannak ágyazva, hogy úgy függélyes, mint vízszintes síkban végezhetnek forgómozgást. A vízszintes síkban való elfordulást egy harántnyílásban járó (21) csap határolja és ezen mozgással szemben egy, ezen csapra ható rúgó fejtheti ki :a szükséges ellenállást. A láblemezek elől a (22) süveggel, hátul meg a (23) sarokrésszel lehetnek ellátva úgy, hogy a láb azokról le nem csúszik. E (16) láblemezek célszerűen két részből készülnek és az egyik részen elhelyezett (24) csavar és a másik részben alkalmazott (25) hasíték segélyével különböző lábhosszra beállíthatók (3. ábra). Az állványon ezenfölül a (26) cső van alkalmazva, melyen belül egy további, a (27) vízszintes kart hordó rúd állítható be különféle magasságra. A vízszintes (27) karra azután a (28) nyereg van alkalmas módon megerősítve. Ezen nyereg a (30) rugók hatása alatt áll és egy golyós csap segélyével vagy hasonló módon úgy van ágyazva, hogy mindenféle irányú mozgásokat végezhet. A rúgó kilengés! nagyságát a két (30) szorítópofával és egy (31) csap segélyével lehet szabályozni. Végül az állványon alul még a (32) fülek vannak alkalmazva az (5) rugalmas nyújtó eszköznek alul való beakasztására. Az egész tornaszer pl. következő módon használható. A tornázó először is az (5) nyújtóeszközökkel végez kézigyakorlatokat, miközben egyes rugalmas zsinórok be- és kiiktatásával az ellenállást növelheti, ill. csökkentheti. Erre néhány lábgyakorlat eszközölhető, melyek alatt a tornádó lábát a (16) láblemezekre teszi és a (12) kézifogantyúkra támaszkodik. A láblemez előzőleg a lábfej hosszának megfelelően beállíttatik. Először járómozgást végezünk, mely alatt a láblemez vízszintes helyzetben marad, és a (19) rugókkal szemben mozgattatik föl- és le. Erre a lábfej függélyes síkban végezhet bólintómozgást úgy, hogy a lábujjak és a sarok fölváltva emelkedik és sülyed. Erre a lábnak egy vízszintes síkban, vagy közel vízszintes síkban való mozgatása következhetik. Mindkét utóbbi gyakorlatnál a (20) rugók adják a megfelelő ellenállást. A kéz-, has-, hát- és vállizmokat a (8) és (12) eszközökkel lehet erősíteni. A tornászó kezeivel megragadja a (12) fogantyúkat és a (8) rudat a telt vonaliakkal rajzolt helyzetből a pontozott vonalakkal rajzolt helyzetbe szorítja le. Emellett a fölső test az illető oldal felé hajlik és a (9) rugók fejtik ki a megfelelő ellenállást. A (12) fogantyúk a bennük elhelyezett (14) rugóknál fogva a kézfej gördítő mozgásával szemben fejtenek ki ellenállást. Ezenkívül az 1. ábrabeli (13) rugóval szemben forgathatók a kézifogantyúk az ott jelzett nyilak értelmében. A tornázó továbbá a (28) nyeregre ülve, itt lovaglómozgásokat végezhet, vagy pedig, ha lábait a (16) láblemezekre helyezi, egy, a kerékpározáshoz hasonló lébmozgást gyakorolhat. E nyereg, mint már említettük, úgy magasságirányban beállítható, mint rugóinak kilengése is szabályozható. További gyakorlatokat az (5) nyújtóeszköz leakasztásával és 'az alsó (32) horgokba való akasztásával végezhet a tornászó, ki a földre fekhetik és lábait az 1. állványra támasztva, két kezével megragadja a (6) fogantyúkat és most fölső testével végezhet gyakorlatokat. A mellékelt rajz sematikusan jelzi a tornaszert és a megadott gyakorlatok a lehetséges mozgásokat ki nem merítik és azoknak csak egy részét képezik. Természetes, hogy a leírt tornaszeren még sokféle egyéb mozgás is gyakorolható. A találmány lényege abban áll, hogy egyetlen egy, kevés helyet igénylő tornaszeren minden főizomcsoport erősítésére alkalmas mozgások gyakorlását lehetővé tevő eszközök vannak egyesítve.