38622. lajstromszámú szabadalom • Automobil alváz

rendezés olyan, hogy az említett (80 és 81) rugók rendesen ellenkező irányban szorít­tatnak egymáshoz és így a rugalmas üt­köző rudak hosszát változatlanul tartani igyekeznek. Az említett rudak azonban ez­által önműködően meghosszabbodhatnak, vagy megrövidülhetnek, és pedig valamely bekövetkező abnormális lökés következté­ben, mely az egyik rúgót összeszorítja és a másik rúgó ki terjeszkedését lehetővé teszi. A mint a rajz 4. ábrájából látható, a (6) tengelyállvány négy golyőszerűen kiképe­zett (84) csapágyhüvellyel van fölszerelve, melyek pontosan kapcsolatba jöhetnek a ru­galmas (11) ütköző rudak (74) golyós vé­gével. Ugyanily módon, amint az a 3. ábrá­ból látható, az (5) tengelyállvány is hason­lóan kiképezett (86) csapágyhüvelyekkel van fölszerelve, melyek a rugalmas (10) ütköző rudak megfelelő golyós végével jön­nek kapcsolatba. A hátulsó (2) függő állvány szintén négy golyószerűen kiképezett (88) csapágyhü­vellyel van fölszerelve, melyekkel a ru­galmas (11) ütköző rudak (75) golyós vége jön kapcsolatba. Ezen (88) csapágyhüve­lyek egyike vízszintes metszetben az 5. áb­rán van bemutatva. Ez (89) csapágygyűrű­ből és (90) tárcsából áll, mely a (6) áll­vány (91) hüvelyében pontosan van elren­dezve. Az említett (90) tárcsa csavarme­netes kapcsolat útján az említett (91) hü­vellyel beállítható; véletlen eltolódását (92) tárcsa gátolja meg, mely szintén csa­varmenetes kapcsolat útján van az említett (91) hüvellyel összekötve. Ép úgy a mellső (2) függő állvány négy (94) csapágyhüvellyel bír, melyek a (88) csapággyal hüvelyeihez hasonlóan vannak kiképezve és a rugalmas (10) ütköző ru­dak megfelelő golyós végeivel jönnek kap­csolatba. Látható tehát, hogy az említett (10) és (11) ütköző rudak elrendezése olyan, hogy az (5) és (6) tengelyállványok, dacára, hogy rendszerint egymással párhuzamos helyzet­ben tartatnak, vízszintes helyzetben cse­kély határok közt könnyen engedhetnek, midőn a (13) és (14) kerekek valamely akadályba ütköznek, mikor is a kerekek a tengelyállványokat magukkal elmozgatják. A normális helyzetet azután a (80) és (81) rugók újból helyreállítják, és pedig köz­vetlenül az abnormális igénybevétel föl­fogása után. A rajzokban bemutatott kiviteli alaknál a (18) és (19) tokokban lévő motorok elek­tromos úton működtettetnek és úgy van­nak elrendezve, hogy (95) gyűjtő- (akku­mulátor-) telep segélyével gerjeszthetők, mely célszerűen a (2) állványok közt, a (96) állványon van elhelyezve; utóbbi (97) csapágyakkal bír, melyek ellenkező végü­kön vannak elrendezve és (98) csapok föl­vételére szolgálnak és melyeket rendsze­rint a (99) rugók normális helyzetükben tartanak. Az említett motorok elektromos úton az említett akkumulátorteleppel a (100) menetbekapcsoló segélyével vannak összekötve; utóbbi alkalmas módon a (37) kocsivezető ülés alatt van elrendezve és (101 102) hajtó emeltyűkkel van fölsze­relve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Automobilalváz, jellemezve a tengelyáll­ványokkal rugók segélyével összekötött rugalmas ütköző rudak által, melyek a kapcsolatot létesítik a tengelyállványok és az alváz közt úgy, hogy az egyenet­len útfelületekből eredő lökések hatáso­san fölfogatnak. 2. Az 1. pontban igényelt automobilalváz kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy a kocsi (13) mellső kerekei a (18) mó­tortokokon megerősített karok, továbbá a (26) csuklórudak, a (27) karok és egy, a (28) tengelyből és a (29) karokból álló emeltyűelrendezés segélyével, csap­juk körül elforgathatok, mimellett a (29) emeltyű harangszerűen kiképezett vége a kormánykerékről mozgatott (34) csuklórúddal áll kapcsolatban. 3. Az 1. pontban igényelt automobilalváz kiviteli alakja, azáltal jellemezve, hogy mindkét (14) hátulsó kerék két fél­gyűrűalakú (50) részből álló féksza­laggal van fölszerelve, mimellett ezen,

Next

/
Oldalképek
Tartalom