38619. lajstromszámú szabadalom • Forgó légszivattyú
zethetünk vissza úgy, hogy a találmány tárgyát képező légszivattyú lényegesen nagyobb ritkítást tesz lehetővé, mint az eddig ismert, merítő kerekekkel bíró szivattyúknál lehetséges volt. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező szivattyú több foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a szivattyú hosszmetszete, a 2. ábra metszet az 1. ábrának 2—2 vonala szerint; a 3. és 4. ábrák a dob egy-egy módosított foganatosítási alakjának harántmetszetét láttatják ; az 5. ábra a szivattyúnak távlati képe. Az (1) a helytálló tok (1. ábra) célszerűen öntött vasból vagy más, eléggé szilárd anyagból készül és egyik homlokfalában a (12) csőtoldatot hordja, mely a toknak belsejét gázmentesen köti össze az elővákuummal. A két homlokfal közepén egy-egy nyílás van kiképezve. A (11) nyílásba a (10) cső van helytállóan és gázmentesen beillesztve, mely a dobnak belsejét a végső vákuummal köti össze. A másik nyílásban a (2) tömítő szelence van megerősítve, melyen át a dobnak (3) tengelye van bevezetve. Maga a dob szilárdan van a (3) tengellyel összekötve és a tengelynek megerősítési helyével szemben a (9) nyílással bír, melyen át (10) cső a dob belsejébe nyúlik. Az (5) dob a (7) előtérből és a (13a) és (13b) spirális kibocsátó csatornákkal bíró (6a) és (6b) merítő kamrákból áll (2. ábra). A (7) előtárt (1. ábra) a (8a) és (8b) nyílások kötik össze a merítő kamrákkal. Úgy az (1) tok, mint az (5) dob közepükön túl higannyal vagy más alkalmas folyadékkal vannak megtöltve. Miután az előtérben elegendő ritkítást értünk el, a dobot a 2. ábrában föltüntetett nyíl irányában forgatjuk, amikor is a (6a) kamra a (8a) nyíláson és a (10) csövön át gázt szív a végső vákuumból, míg a (6b) kamrában lévő gáz a spirális (13a) csatornán át kiszorittatik. Ez mindaddig tart, míg a (8a) nyílás nem sülyedt a folyadék színe alá, amikor is a végső vákuum rövid ideig teljesen el van zarva mindaddig, míg a (8b) nyílás a folyadék színe fölé nem jut; amint ez megtörtént, a játék ismétlődik, csakhogy a két kamra szerepet cserélt. Ha már most a higanynak útját követjük, azt tapasztaljuk, hogy az összmennyiségnek csak egy töredéke jut ki a dobból a (13a) és (13b) spirális csatornákon át, míg a tőmennyiség a dob közepén lévő (14) nyíláson át fölváltva folyik a (6a) kamrából a (6b) kamrába és vissza. Az 1. és 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kamráknak közbenső tere állandóan el van zárva a vákuumtól úgy, hogy a kamrában lévő higany nem vehet föl több gázt, mint amennyi az elővákuum és a végső vákuum között képezett közbenső térben uralkodó nyomásnak megfelel. Igaz, hogy ez a nyomás az üzem kezdeténél éppen olyan nagy, sőt nagyobb is lehet az elővákuumban uralkodó nyomásnál, mert mialatt a végső vákuumtól elvont gázmenynyiség a kamrának közbenső teréből a keskeny csatornába szoríttatik, a gáz ezen térfogatváltozásnak megfelelően összenyomatik. Ez az állapot azonban csak az üzem megkezdésénél áll fenn; ha a végső vákuumnak ritkítása már egy bizonyos mértéken túl megy, akkor az ebben a térben uralkodó nyomás is lényegesen kisebb lesz az elővákuumban uralkodó nyomásnál. Lényeges továbbá az is, hogy a dob belsejében a levegőt kiszorító higany állandóan a végső vákuummal összekötött kamrából az elzárt vagy pedig az elővákuummal összekötött kamrába folyjék. Kiviláglik továbbá az is, hogy nem föltétlenül szükséges a spirális (13a) és (13b) csatornákat a dobnak kerülete körül anynyira körülvezetni, hogy a kiürülő kamra az elővákuumtól mindaddig elzárassék, míg ennek bővített belső tere folyadékkal meg nem telt. Megközelítőleg egyenlő nagy ritkítást oly dobbal is érünk el, melynek harántmetszete a 3. ábrában van föltüntetve, különösen ha külön elővigyázati rendszabályokkal, pl. a (9) nyílásnak tömítő szelencével eszközölt elzárásával vagy pedig lassú forgatással a higanyt a kívánt módon áramoltatjuk.
