38619. lajstromszámú szabadalom • Forgó légszivattyú
Megjelent 190?. évi április hó 107-én. j MAGY. .-gg. KIR. SZABADALMI Ijfljfr HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS B8619. szám. XXI/c. OSZTÁLY. Forgó légszivattyú. DR GAEDE FARKAS BÖLCSÉSZ FREIBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augasztus hó 13-ika. Légszivattyúk, melyeknek hatása azon alapszik, hogy több spirális vagy csavarvonal szerint alkotott kamrából vagy csatornából álló űrös test, mely felénél túl higanyfürdőbe merül, egy toknak belsejében forgásba hozatik, már ismeretesek; épp oly ismeretes ezen szivattyúk üzemének akként való megkönnyítése, hogy azok nem közvetlenül a képezendő vákuum és az atmosphaera közé kapcsoltatnak, hanem hogy az atmosphaera és a forgó légszivattyú közé még egy előszivattyú kapcsoltatik be, mely lehet vízsugárszivattyú vagy közönséges plungeres szivattyú is és amely elővákuumot létesít úgy, hogy a forgó légszivattyúnak a gázt csak néhány milliméternyi higanyoszlop nyomásával egyenlő nyomással kell komprimálnia. Mindezen ismert légszivattyúk akként vannak berendezve, hogy az ezekben lévő higany a szállított gázmennyiségekkel együtt a merítő dobnak belsejéből folytonosan kifelé szállíttatik és egy középső nyíláson át ismét visszafolyni kényszeríttetik. Ezen keringés közben a higany folytonosan és fölváltva érintkezik az elővákuummal és a tulajdonképpeni vákuummal, melyet a következőkben végső vákuumnak akarunk nevezni. A higany eközben az elővákuumban mindenkor egy bizonyos gázmennyiséget vesz föl és azt a csökkentett nyomás hatása alatt a végső vákuumban leadja. Ha már most oly ritkítást érünk el, melynél a merítő dobnak minden fordulatával a végső vákuumból az elővákuumba szállított gázmennyiség azon gázmennyiséggel egyenlő, melyet a keringő higany minden egyes fordulat alkalmával az elővákuumból fölvesz és a végső vákuumba visszahoz, akkor egyensúlyi állapot áll elő, amelyben a szivattyúzást tetszőleges hosszú ideig folytathatjuk anélkül, hogy a nyomást tovább kellene csökkenteni. A találmány szerint már most a merítő dob belsejében lévő merítő kamrák a folyadék színe alatt egymással lehetőleg bő nyílások révén állnak összeköttetésben úgy, hogy egy kamrának kiürítése alkalmával a higany nagyobb része nem kénytelen az elővákuumba folyni, hanem a dob belsejében közvetlenül az egyik kamrából a szomszédos kamrába folyhatik. Ezáltal azt érjük el, hogy a higanynak csak egy kis részét vezetjük ide-oda a végső vákuum és az elővákuum között, minek folytán az utóbbiból az előbbibe gázt is ve-
