38593. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gáztüzeléseknél a meleg visszanyerés gazdaságosságának növelésére

— 2 — taniok, amiért is ezen elrendezés mindig | bizonyos veszteséggel fog működni. A kis hőmérsékletkülönbségnél, dacára a nagy melegmennyiségnek, a távozó meleg további, esetleg kazánok alatt való kihasználása gyakorlatilag nem lehetséges, azaz az elméletileg rendelkezésre álló mennyiség tűlnagy térfogatra van elosztva. Mint ismeretes, nagy melegmennyiségek, mint pl. a nap melege, csekély hőmérsékletesésnél gazdaságilag nem használhatók ki. A találmány azon gondolatmenetet követi, hogy a lehetőleg tökéletesen kereszvitt melegvisszanyerési folyamat megmaradó melegfölöslegét oly helyen vonjuk ki a körfolyamatból, amely helyen még oly magas a hőmérséklet, hogy az elvont melegmennyiség még elkülönítetten fölhasználható valamely ismert módon. Legcélszerűbb hely a meleg elvonására az, amelyen az eltávozó gázok belépnek a melegvisszanyerő berendezésbe, mert természetesen itt uralkodik a legnagyobb hőmérséklet. Ezen a helyen a meleg egy része külön elvezettetik és mint magas értékű meleg egészen önálló kazántüzelésnél stb fölhasználtatik. Az elkülönített melegmennyiség viszonya a megmaradó melegmennyiséghez oly módon állapittatik meg, hogy a megmaradó melegmennyiség épen elegendő legyen arra, hogy a hatásfok tekintetbevételével a melegvisszanyerést gazdaságosan keresztülvinni lehessen és az elvonuló gázok az eljárás befejeztével, azaz a kürtőbe való átmenetelnél csak épen a fölszálláshoz elégséges legkisebb hőmérséklettel bírjanak. Ily módon az egész üzem gazdaságossága a melegvisszanyerés szempontjából az ideális határt megközelíti. A rajz magyarázó példa gyanánt egy regeneráció kokszkemence különleges kiképzését mutatja egy fűtőfal mentén és a kemence alatt elhelyezett regenerátorokon keresztül vett metszetben. A generátorok a 28811/904. számú angol szabadalomból ismeretesek. A kemence üzeme a szokásos úgy, hogy a kemence két fele időnként fölváltva használtatik. Az (a) vezetékből a fűtőfalba áramló gáz a főtólókák megfelelő állásánál a friss levegő bevezetésére szolgáló (b) gyűjtőcsatornából és a (c) regenerátorból beáramló levegővel keveredve a (d) huzamokon át fölfelé ég, míg a füstgázok a fölső, vízszintes (e) csatornán át a fiitőfal másik részébe vezettetnek át. A füstgázok a huzamváltás helyén az (f) boltozat által a (c) regenerátortól elválasztott (g) regenerátoron lefelé haladva, a rókatorokkép beállított (h) gyűjtőcsatornán át távoznak. A huzam váltása által a regenerátorok fölváltva mint levegőelőmelegítők és mint melegraktározók működnek. Ha a huzamváltás helyén az (i) furatot rendezzük el, vagy ezen helyen külön (i) fűtő huzamot alkalmazunk, mely a boltozat által az (f) csatornából elválasztott (k) csatornába torkol, ákkor az elégett gázoknak az (1) tolókának a boltfalban levő (m) áttöréseken való eltolása által szabályozható része mint magasérték meleg közvetlenül a kazánok alá vezethető; a huzam megfordulásának semmiféle befolyása sincs. Az elkülönített elvezetés oly módon is vihető keresztül, hogy a (c) és (g) regenerátorok a pontozva rajzolt (n) áttöréseken át a (k) csatornával hozatnak összeköttetésbe. Hogy ily esetben a regenerátorból, mely ép mint léghevítő szolgál, a tulajdonképem füstgázok helyett oly levegő jut a (k) csatornába, mely már magas hőfokra van előmelegítve, gyakorlatilag jelentőség nélkül való. Ezen levegő tisztán a gázoktól nyert meleg egyenértékű részének felel meg, melynek melugtartalma a levegőnek adatott át. A gázoktól nyert meleg magas hőmérsékletnél való elvezetési módja minden tekintetben tisztán szerkezeti szemponttól függ úgy, hogy az oly kemencéknél, melyeknél szokásos alakú elkülönített regenerátorok csatlakoznak egymáshoz, mind pedig olyanoknál is, melyek rekuperátorokkal vannak ellátva. Kokszkemencéknél az eljárás gazdaságos volta következtében a gőz 10— 14%-kal jobban használható ki. A találmány semmi tekintetben sem szorítkozik a fölsorolt példákra, hanem az