38590. lajstromszámú szabadalom • Selenfénymérő

Megjelent 1U07. évi április lió 20-án. MAGY. ^^ KIR. SZABADALM1HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 38590. szám, Vll/d. OSZTÁLY. Selenfénymérő. HAUB LAJOS MÉBNÖK MAINZBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 julius hó 23-ika. A selen azon fénytulajdonságát, hogy elektromos ellenállását fénysugarak behatására megváltoztatja, már gyakran megkísérelték fényforrások erősségének, illetve a megvilágítás intenzitásának mérésére fölhasználni. Azonban a végzett kísérletek csak arra irányultak, hogy a fényhatás alatt álló selenrekesz ellenállásának nagyságából a fényforrás erősségére, illetve a megvilágítás intenzitására közvetlenül lehessen következtetni. Ezen kísérletek mindeddig nem vezethettek gyakorlati eredményre, mivel a selenrekesz, meghatározott megvilágítás mellett, nem mutat ezen megvilágításának megfelelő, meghatározott ellenállást, amennyiben a rekesz ellenállása attól is lényegesen függ, hogy a rekesz a mérés előtt milyen megvilágítási viszonyok között volt. A selenrekesz tehát a vas remanencia-jelenségeihez hasonló tüneményeket mutat s ezen tulajdonsága folytán nem használható föl arra, hogy elektromos ellenállásának nagyságával a megvilágítás erőssége közvetlenül megmérhető legyen. Jelen találmány szerint a selen remanenciájából eredő zavaró hatásokat úgy küszöböljük ki teljesen, hogy a megvilágítás erősségét nem a selenrekesz ellenállásával mérjük, hanem a rekeszt fölváltva egy ismert erősségű fényforrással ós a megmérendő fényforrással világítjuk meg. Azon ingadozásokat, melyeket a selenrekesz ellenállása az egyik megvilágításról a másikra való átmenet alkalmával mutat, egy elektromos mérőkészülék jelzi. Ez esetben csakis az ellenállás ingadozásának nagysága, nem pedig az ellenállásnak magának nagysága jön tekintetbe. Ha az egyik vagy másik fényforrást a selenrekeszhez közelítlítjük vagy attól eltávolítjuk, vagy más, afénymérésben ismeretes segédeszközöket alkalmazunk (pl. tejüveglemezeket iktatunk közbe), akkor könnyen elérhetjük, hogy az első fényforrásnak a rekeszen előidézett megvilágítása a második fényforrás által létesített megvilágítással egyenlő legyen, a mikor is az elektromos mérőkészülék ingadozásai megszűnnek. Az ingadozások elmaradása tehát egyenlő megvilágítást jelez, melyből viszont a megmérendő fényforrás erősségére lehet következtetni. A rajz 1. ábráján a mérés alapelve van bemutatva. Az ,(A és D) tükrök a normális (i) fényforrásból és a mérendő (1) fényforrásból eredő sugarakat ugyanazon irányban verik vissza. Az (Se) selenrekesz az (a) helyzet és a pontozva rajzolt (b) helyzet