38569. lajstromszámú szabadalom • Készülék elektromosság előállítására
— 2 gyanánt szolgáló (9, 9) cinklemezek vannak elhelyezve. A szénlemezek és a diafragma falai, valamint a cinklemezek és a diafragma falai között csak igen kis hézag van úgy, hogy az elem csak aránylag csekély mennyiségű folyadékot foglal magába. A diafragmák finoman lyukasztott kaucsuklemezből (5 ábra) vagy finoman lyukasztott (22) kaucsuklemezek között merevített (23) aszbesztlemezből (6. ábra), vagy pedig likacsos agyagból stb. készülhetnek. A tartáfy fenekén és tetején egy-egy (10, 10) tömítő lemez van alkalmazva, melyek a fenéken és födélen levő nyílásoknak megfelelő nyílásokkal bírnak és arra szolgálnak, hogy a diafragma fölső és alsó karimájával tömör zárást létesíthessünk. Ily módon a (8, 8) diafragmába a (4, 4) csőtoldatokhoz kapcsolt vezetéken át az alkálikus elektrolytet bevezethetjük és azt az (5, 5) csőtoldatokon elvezethetjük anélkül, hogy az a preparáló folyadékkal közvetlenül érintkezhetne. Fontos, hogy a szénfölületek minél nagyobbak legyenek és a cinkkel szemben és ehhez minél közelebb legyenek elhelyezve. Az elem szénelektródáit egyrészt és cinkelektródáit másrészt egymással összekötjük. Ha a diafragmákat alkálikus elektrolyttel és a tartály egyéb részeit a törzsszabadalomban ismertetett preparáló folyadékkal töltjük meg, vagy azt nyomás alatt keresztülszorítjuk, nagyfeszültségű erős áramot kapunk. Minthogy emellett a széntest nagy mértékben fölmelegszik, föltehető, hogy a szén preparálása ezen meleg befolyása alatt megy végbe. Még előnyösebb, ha az elemet magasabb hőmérsékletre, pl. 70—80° C.-ra hevítjük. Legcélszerűbben úgy járunk el, hogy a preparáló folyadékot egy külön fűtőberendezéssel ellátotttartályban aszükséges hőmérsékletre fölhevítjük és szivattyú vagy más efféle segítségével lehetőleg nyomás alatt az elemen keresztül ismét a tartályba szorítjuk vissza, míg a lúgos elektrolytet egy másik tartályból lassú áramban a diafragmák egyik oldalán bevezetjük és azok másik oldalán elvezetjük. Ezen elrendezés egy nyolc elemből álló telepre alkalmazva a 3. és 4. ábrán van sematikusan föltüntetve. A preparáló folyadék a (11) tartályban van elhelyezve, melyet pl. (20) fütőcsövek segítségével melegíthetünk. A (12) szivattyú a preparáló folyadékot nyomás alatt a közös és kellő számú elágazással bíró (13) csövön át az elemekbe szorítja és a másik szintén megfelelő számú elágazással bíró (14) csövön át ismét a (11) tartályba szállítja vissza, hol az újból fölmelegíttetik és mindaddig a körfolyamatban marad, míg teljesen ki nem merül. Az alkálikus elektrolytot a (15) tartályból a diafragmák számának megfelelő számú elágazással bíró közös (16) csövön vezetjük be a diagrafmákba és azt a közös (17) csövön vezetjük el, mely célszerűen beállítható (21) kifolyási csappal van ellátva, hogy az alkálikus elektrolyt keresztülvezetését szükség szerint szabályozhassuk. Dacára annak, hogy ily módon az összes elemek preparáló folyadéka egyrészt, valamint az alkálikus elektrolytek másrészt egymással összeköttetésben állanak, rövid zárlatot még sem kapunk. Jelen elrendezésnél 200 cm2 szénlemezzel melegítés mellett rövid zárlatban az ampéreméter mutatója 50 amp, kiütést mutatott és hosszú ideig kb. 25 ampéren megállt, míg a feszültség állandóan, még rövid zárlat is, kb. 2 6 voltot tett. Természetesen az elemek nemcsak szögletes tartályokba helyezett sík elektródákból, hanem pl. körkeresztmetszetű edényekbe állított hengeralakú elektródákból is állíthatók össze. Ez esetben mindig arra kell törekednünk, hogy a szénelektródák fölülete nagyobb legyen a cinkelektródák föliileténél. A 7. és 8. ábrákban föltüntetett foganatosítási alak abban tér el az 1—4. ábrákban látható foganatosítási alaktól, hogy az elemek (1) tartálya cinkkel bélelt fém-, illetőleg vaslemezből készül. A diafragmák itt is (8)-cal vannak jelezve. A (7) szenek itt a (8) diafragmákba vannak helyezve és a preparáló folyadék a diafragmákon keresztül cirkulál a (4, 4 és 5, 5) csőtoldatok és (16, 17) csővezetékek fölhasználásával, míg az alkálikus elektrolyt a (2, 3) csőtoldatok és
