38563. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés laza szűrőanyagok kimosására

— 2 — levegő átvezetésére igen kis vezetékkeresztmetszet elegendő. Az 1. ábrán (a) a laza szűrőanyag, mely az (f) szitafenéken nyugszik és fölül lefödve nincs úgy, hogy fölfelé szabadon mozoghat. Szűrés közben a nyers víz az(e) csőcsonkon áramlik be és tiszta állapotban a (g) csövön át távozik. Az (m) tér akként van méretezve, hogy abban mindig a szűrő öblítésére elegendő mennyiségű nyers víz legyen, mely vízmennyiség egyrészt a szűrőanyagba behatoló vízből és másrészt a szűrőanyag alatt maradó vízből áll, mely utóbbi az előbb jelzett vízimennyiség megemelésénél közvetítőül szolgál, vagyis más szóval, a jelzett tér akkora, hogy az összes mozgásnak indítandó víztömeg befogadására elég nagy legyen. Az (f) szitafenéktől bizonyos távolsígban a gyűrűalakú, tömör (b) fenék van elrendezve, melynek középnyílásához az (m) tér feneke felé bizonyos mélységig lenyúló (d) henger csatlakozik. A szűrő közepén van az (s) iszapleeresztővel ellátott (c) akna elrendezve. Öblítésnél a (g) és (e) vezetékeket elzárjuk, ezután pedig az (1) vezetéket nyitjuk, melybe valamely módon sűrített levegőt vezetünk be. A sűrített levegő a vizet az (m) térből kiszorítja úgy, hogy a szűrőanyag megemelésére szolgáló víz a kellő sebességgel áramlik át a szűrőanyagon, minthogy sem ez a víztömeg, sem az utána áramló víztömeg sehol sem talál oly keresztmetszetet, mely sebességét csökkenthetné és minthogy a sűrített levegő, dacára a kis vezetékkeresztmetszetnek, a kellő sebességgel áramolhat. Nagy keresztmetszete miatt- a (c) akna sem akadályozza a víz mozgását, mely aknába a szűrőanyagon áthajtott víz az általa leválasztott iszappal együtt átbukik. Ezért az egész öblítés alig néhány másodpercet vesz igénybe. Ha zárt, tehát a nyers víz nyomása alatt dolgozó szűrőről van szó, a sűrített levegőt a (p) kompresszorban az öblítés befejezte után és a következő szűrési időszak kezdetén állíthatjuk elő. Ekkor a levegőt a nyomás alatt beáramló víz az (m) térből az (l) vezetéken a (p) kompreszszorba szorítja vissza, tehát mindig állandóan ugyanazt a levegőt lehet fölhasználni, ha ellenben a szűrő fölül nyitott, a kompresszorban a levegőt minden öblítés után nyomás alatt álló víz segélyével lehet öszszenyomni, amennyiben a (h) csap segélyével az (m) térből a még benne lévő vizet lefolyatjuk, a (k) csapon levegőt vezetünk be és azután a nyomás alatt álló víz (i) csapját nyitjuk. Nagyobb szűrőtelepnél egyetlen kompresszor is elegendő, általában a berendezés ily nagyobb telepek építését igen megkönnyíti, különösen akkor, mikor az öblítést végzett víz (c) aknáját nem az egyes szűrők közepén, hanem két-két szomszédos szűrő között építjük be. Az öblítőberendezésnek a 2. ábrán látható foganatosítási alakjánál gázalakú nyomóközeget nem használunk. A víz mozgatását oly módon végezzük, hogy a vizet oly magasságban gyűjtjük, mely a kellő sebességet létesítő hidrosztatikus túlnyomás biztosítására elegendő. Ebben az esetben is — ép úgy, mint az 1. ábrán látható foganatosítási alaknál — föltétel az, hogy a vizet oly térben gyűjtsük össze, melynek nincsenek a víznek a szűrőanyag megemelésére szükséges áramlási sebességét csökkentő keresztmetszetei, (a) ismét a szűrőtömeg, mely az (f) szitafenéken nyugszik. A nyers víz ismét az (e) csőcsonkon folyik be és a tiszta vizet az (m) térből a (g) csőcsonkon át vezetjük el. Az öblítő víz és az öblítésnél leválasztott iszap a (c) aknán át távozik. A szűrőben egy fölfelé kiöblösödő (q) tartály van beépítve, mely alul az (m) térrel közlekedik, fölül pedig az (r) födél útján van légmentesen elzárva. Az (r) födéllel az (s) szívóvezeték van összekötve, melyen át a (q) tartályban lévő víz szine fölött a levegőt leszívathatjuk, mit egy (t) fúvószáj segélyével lehet végezni, melyen gőzt vagy pí. egy magasabban fekvő nyers víztartályból az (u) vezetéken át vizet vezetünk be. Az (r)