38553. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektrotechnikai célokra szolgáló vékony bevont papirosnak és más hasonló terméknek előállítására

touos bevonatát, ha élesen hajlíttatik és erősen préseltetik és amelyeknél rövid zárás gyakorlatilag véve teljesen ki van zárva. Ezeket az eredményeket a következőképen érjük el: Elsősorban fölületegységenként nagyobb mennyiségű fémet használunk, mint amenynyit eddig használtak vékony papiros számára és ezt a fémet finomabb elosztásban alkalmazzuk mint eddig, továbbá a papirost, mielőtt arra a finoman elosztott fémből való pépet rávisszük, előbb kalanderezésnek (vagy más ezzel egyenlő hatású műveletnek) vetjük alá, miáltal fölülete simává tétetik. Ezen simítás célja lehetővé tenni, hogy a fémpépet egyenletesebb rétegben vihessük föl a papirosra, mint ahogy eszközölhető, ha az előzetes kalanderezés elmarad, mert ebben az esetben a papirfölület számos apró szabálytalanságokkal bír, melyek a fémszemcséknek nagyobb vagy kisebb kilépését idézik elő, miáltal a kész bevonat mechanikai és elektromos egyöntetűségét károsan befolyásolják. Továbbá avégből, hogy a bevonatot a papirossal szilárdan összekössük, a fémpép készítésénél erősebb csirizt vagy más ragasztószert alkalmazunk, mint amilyet eddig használtak bevont papiros előállításánál és a bevonatot a levegőn hagyjuk a papíron megszáradni, nem pedig meleg hengerek vagy máseffélék alkalmazásával, mert ez utóbbi esetben a bevonat tapadása tökéletlen. Harmadszor, a bevont papirost szárítás után sokkal tökéletesebb ós alaposabb kalanderezésnek vetjük alá, amint az eddigelé bevont papirosnál történt, oly célból, hogy a laza fémrészecskéket egymással jó vezető érintkezésbe hozzuk és a bevonat a papiron erősebben tapadjon. Arra vonatkozólag, hogy a bevonat a bevont papirosnak éles összehajtása és sajtolása után is megtartsa egyenletes vezetőképességét, a kísérlet azt bizonyította, hogy ez függ 1. elegendő fémmennyiségnek alkalmazásától területegységenként; 2. az alkalmazott fém lehető finoman és egyenletes elosztásától; 3. azon szilárdságtól, mellyel a fém a papiroson rögzítve van és 4. a fémrészecskéknek egymás közötti benső érintkezésétől. Ennélfogva avégből, hogy a legjobb eredményeket kapjuk, a következőképen járunk el: I. Nem veszünk kevesebbet, mint a papiros négyzetméterjeként 20 g. igen finom elosztott ónt vagy megfelelő súlymennyiségű más fémet; kevesebb fém nem ad elegendő jó eredményeket. II. Ha a finoman elosztott ónból való pép ismert eljárások szerint készült,akkor akképen biztosítjuk a fémnek finom elosztását, hogy azt alaposabb és tökéletesebb mechanikai szitálásnak vetjük alá, mint ahogy az eddig történt. Mindazon anyagot tehát, mely nem megy át szabadon a legfinomabb szitán, elvetjük. III. A fémnek egyenletes elosztását továbbá azáltal mozdítjuk elő, hogy a papiros fölíiletét előzetes kalanderezés útján simává tesszük. IV. A fémnek erősebb tapadását a papiroson azáltal létesítjük, hogy erősebb csirizt vagy más ragasztószert alkalmazunk, mint eddig szokásban volt és hogy nem meleg hengerekkel, hanem levegő segélyével végezzük a szárítást. V. A fémrészecskék közötti vezető érintkezés, úgyszintén a mechanikai összeköttetés a fém és papiros között javíttatik azáltal, hogy a bevont papirost a bevonás és szárítás után nagyon alaposan kalenderezzük, mimellett ezen kalenderezést jóval tovább folytatjuk, mint ahogy az eddig történt. Ami a vékony bevont papirosban lévő hibás helyek azon hajlandóságát illeti, hogy rövid zárást idéznek elő, az esetben, ha a papirost kondenzátor vagy másefféle gyanánt dolgozzák föl, erre nézve a kísérlet azt bizonyítja, hogy az I. és V. alatt említett műveletek a rövid zárás iránti hajlandóságot tetemesen fokozzák még pedig a papir vékonyságával aránylagosan; avégből, hogy ezt ellensúlyozzuk, de amellett az ezen műveletekkel együtt járó előnyt megóvjuk, a bevont papirost olyan kezelésnek vetjük alá, melynek folytán a bevont pa-