38538. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegtégláknak falburkolásra való előkészítésére

Megjelent lí>07. évi április hó 215 Ji-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL. SZABADALMI LEIRAS 38588. szám. VITI/g. OSZTÁLY. Eljárás üvegtégláknak falburkolásra való előkészítésére. KENT WALTÉR GEORGE GYÁROS LONDONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 október hó 6-ika. Jelen találmány üvegtégláknak és efféléknek falburkoló anyag gyanánt való alkalmazására vonatkozik, s célja azon nehézségek megszüntetésében áll, melyekkel eddig az üvegtégláknak a falfölületekre való megbízható erősítése a hőmérsékleti és légköri viszonyok változásai következtében találkozott. A tapasztalat azt mutatta, hogy míg a bitumenes cementből álló rögzítő rétegnek a tégla hátlapja és a falfölület között való alkalmazása közepes hőmérséknél sikerrel járt, addig meglehetős magas hőmérsékeknél a cement meglágyult s a téglaburkolat a nehézségerő hatása alatt a falról magától levált. Jelen találmány szerint ezen nehézségek teljesen megszüntethetek s a megerősítés egyfelől olcsón és hatásosan, másfelől pedig csekély hely igénybevételével foganatosítható. Az ilyen munkálatoknál igen fontos, hogy a kötőanyag többé-kevésbbé rugalmas vagy engedékeny legyen s ennek folytán a téglák és az ezeket tartó fölület különböző mérvű kiterjeszkedéseihez és összehúzódásaihoz alkalmazkodjék. A találmány lényege abban áll, hogy az üvegtégla fölületét vízhatlan anyaggal vonjuk be, mely pl. szeszfirnász és lakk keverékéből állhat. A keverési arányt illetőleg célszerű 1 rész szeszfirnászra vagy aranyozó enyvre 1 rész lakkot venni. Ezen bevonatra porrá őrölt parafát, bőrt vagy más egyenértékű tulajdonságokkal bíró rugalmas anyagot hintünk s az ily módon befödött üveget, célszerűen valamely kemencében, kb. 90° C. hőfoknak tesszük ki annyi ideig, ameddig a rögzítő keverék eléggé meg nem keményedik. Ezen hővel való kezelés után a fölös parafát eltá-I volítjuk s a megmaradt parafával födött fölületet ismét a fönti folyékony rögzítő keverékkel vonjuk be. Azután az így kapott burokra száraz homokot vagy hasonló anyagot hintünk, és pedig célszerűen meleg állapotban, hogy a fölhintett anyag biztosan száraz legyen. Szükség esetén a homokszemcséket vagy efféléket a burokba is nyomhatjuk. Az így előállított téglát valamely kemencében ismét hővel való kezelésnek vetjük alá, míg csak a folyékony rögzítőkeverék illó alkatrészei ki nem hajtatnak. Ezen kezelés befejeztével a beburkolt téglák minden további nélkül fölrakhatok a falra, vagy más fölületre közönséges Portland-cement vagy más alkalmas és megfelelő kötőanyag segélyével. Az elmondottakból kitűnik, hogy a tégla nagy tapadó képességgel, hajlékonysággal