38536. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémeknek kénvegyületeikből való kiválasztására

- 2 A mellékelt rajz a kemencét is magában foglaló berendezésnek egy példáját tünteti föl és pedig az 1. ábrán a berendezés közepén át vett függélyes hosszmetszetben, a 2., 3. és 4. ábrán pedig az (a—a), (b—b) és (c—c) vonalak szerint az oxydáló, redukáló és kondenzáló kamrán keresztül vett függélyes keresztmetszetekben. A rajzon csak egy kondenzáló kamra van föltüntetve, ámbár szükség esetén két vagy több ilyen kamra is alkalmazható. A rajzon (A) a kemence, (B) az oxydáló, (C) a redukáló és (D) a kondenzáló kamra. Az (A) kemence legmélyebb pontját egy lejtős (E) csatorna köti össze a (B) oxydáló kamra alsó végével, míg az (El) csatorna az (A) kemence fölső vége és az oxydáló kamra- fölső vége között létesít összeköttetést. Az (El) csatornába az (E) csövön keresztül levegő bocsátható, mely az (A) kemencéből jövő összes fémszulfidgázoknak a (B) kamrában való oxydálódását biztosítja. Az (E3) csapóajtó (2. ábra) a levegőnek az (E2) csőben való áramlását szabályozza. Az oxydáló kamra fölső végének másik oldalát a (C) redukáló kamra alsó végével egy (F) csatorna köti össze, melybe az (FI) csövön keresztül levegő bocsátható, hogy az oxidáló kamrából esetleg kilépő összes gázalakú fémszulfidok biztosan oxydálódjanak, mielőtt a (C) redukáló kamrába jutnának. Az (FI) cső egy (föl nem tüntetett) csapóajtóval van ellátva, mely az (F) csatornába áramló levegő szabályozására szolgál. A (C) redukáló kamra fölső végét a (D) kondenzáló kamra fölső végével egy (G) csatonm a kondenzáló kamra alsó végét pedig a (H) kürtővel egy (Gl) csatorna köti össze. A (B) oxydáló kamra alsó részében kis (I) fúvókák vannak elrendezve, melyek a kamra oldalfalán az (A) kemencéből jövő (E) csatorna alatt haladnak át. Az (I) fúvókák a (B) kamra külső oldalán elrendezett (J) szélszekrényből indulnak ki, melybe a levegő a (Jl) csövön vezettetik. A (Jl) cső több kanyarulatban halad át a (D) kondenzáló kamrán, míg végül a (J) szóiszekrénybe torkol úgy, hogy a (B) oxydáló kamrába olyan levegő lép, mely a kondenzáló kamrában fekvő (Jl) csőszakaszban fölmelegedett. Az oxydáló kamra (K) fenekében a megolvadt oxydált fém lebocsátására szolgáló (Kl) nyílás van kiképezve, míg a salak a szifonalakú (K2) csatornán távozik, mely legmélyebb pontjában (K3) lebocsátó nyílással van ellátva. Ezen salaklebocsátó szifon az (A) kemencéből kiinduló (E) lejtős csatorna torkolata fölött van elrendezve. A (C) redukáló kamra (L) fenekéből szintén egy szifonszerú (Ll) lebocsátó csatorna s a (D) kondenzáló kamra (M) fenekéből ugyancsak egy (Ml) lebocsátó szifon indul ki. Ezen szifonok segélyével a redukált fémek megszakítás nélkül vezethetők el. Az (Ll) és (Ml) csatornák legmélyebb helyén (L2), illetve (M2) lebocsátó nyílások vannak kiképezve, hogy a csatornák szükség esetén kiüríthetők legyenek. Az oxydáló kamra az (N) tölcséren keresztül közvetlenül tiszta szulfidokkal tölthető meg s ugyanazon tölcséren keresztül széntartalmú anyagok vezethetők a kamrába, hogy a reakció nem elég magas hőmérsék esetén is keresztül legyen vihető. Az (0) tölcsér a szén- vagy szénhidrogéntartalmú anyagoknak a (C) redukáló kamrába való vezetésére szolgál. Az (N) és (0) tölcsérek alatt elrendezett hengeres (NI) és (01) tartányokat (N2) és (01) tengelyek tartják, melyek az (N3) és (03) köpenyekbe vannak ágyazva s ismeretes mechanikai hajtóművek által hozatnak forgásba. A tölcséreket az oxydáló, illetve redukáló kamra fölső végével összekötő függélyes (P) és (Q) csatornák (Pl) és (Ql) tolókákkal vannak ellátva. A hengeres (NI) és (01) tartányok minden körülfordulásuk alkalmával anyagot vesznek ki az (N) és (0) tölcsérből s egyúttal az alattuk fekvő kamrákat a külső levegőtől elzárják. Az (R) csövön keresztül a (C) redukáló kamra alsó végébe szénoxyd vagy valamely szénhydrogéngáz vezettetik. Az (A) kemencs fölső végén (Sl) csapóajtóval ellátott (S) cső van elrendezve, melyen keresztül az égéstermékek a kemencéből a szabadba távozhatnak, ha a kezelendő érc nem könnyen illó s az égési gázok nem