38523. lajstromszámú szabadalom • Szállító berendezés szalagsajtón előállított agyagtéglák számára

— á -irányban lialad tovább s a téglák a kocsiról egy föl s alá mozgatható lerakodó állvány segélyével ismert módon leszedhetők. Ahelyett, hogy a (c) kocsit a (z) asztal közepén dolgoztatnánk, a berendezést természetesen úgy is foganatosíthatjuk, hogy a téglák az asztal közepén egy vagy több görgőpálya által legyenek alátámasztva, mely esetben a kocsi villaalakban foganatosítandó úgy, hogy a téglákat két végükön fogja meg és tolja széjjel. A fönti kiviteli alaknál a (c) leszedő kocsi a téglák fölemelésére és széttolására szükséges emelkedő mozgásokon kívül csak vízszintes irányú mozgásokat végez s oldalról tolható be a (z) asztalba. Az 5. és 6. ábrán föltüntetett kivitelnél a (c) leszedő kocsi a téglák fölemelésére és szétválasztására szükséges emelkedéseken kívül függélyes, illetve rézsútos irányú mozgásokat is végez, míg a vágóasztal vízszintes vagy lejtős irányban tolatik a kocsi fölé. A (c) leszedőkocsi ekkor lépcsős szakaszokkal bíró rézsútos fölfekvési fölületen nyugszik s a kocsi kerekei valamely függélyes faállványra vagy kőfalra erősített (g) síneken nyugosznak, melyek az első kiviteli alakhoz hasonló, lejtősen emelkedő (s, s) szakaszokkal vannak ellátva. Az 5. ábrán az (1—12) téglák vízszintes helyzetben vannak föltűntetve, amint az asztalon a kocsi fölé tolatnak. Mihelyt az első (1) tégla a (c) kocsi rézsútos fölső lapját érinti, a kocsit a rézsútosan emelkedő (s, s) sínszakaszokon fölfelé vontatjuk, mire a téglák, ugyanúgy, mint az 1—4. ábrákon föltüntetett kivitelnél láttuk, az asztalról leszedetnek. A téglák leszedésére más szerkezetet is alkalmazhatunk, anélkül, hogy a találmány tárgyától eltérnénk. így pl. a 7. ábra szerint a lejtős síneken futó kocsi helyett ollószerü emelőszerkezet van alkalmazva, melyet szintén sineken futó kocsi hord. A levágó asztal szerkezetén nem kell semmi változtatást sem tenni. A (c) kocsi (m) sineken fut, melyek a vágóasztal kivágásában helytállóan vannak elrendezve. A kerekeken nyugvó kocsiváz két oldalán nürnbergi ollóhoz hasonló (n) emelő szerkezetek foglalnak helyet, melyek fölső végükön a téglák fölvételére szolgáló (c) lapokat tartanak. Ezen berendezés alkalmazási módja a következő : Ha az agyagszalag már téglákra van szétvágva, akkor a (c) kocsit, kinyújtott ollókkal, a vágóasztal kivágásába toljuk (7. ábra bal fele) s aztán az ollókat annyira összehúzzuk, hogy a téglák az asztalról fölemeltessenek (7. ábra jobb fele). Most a megrakott kocsit az asztal kivágásából kihúzzuk s az ollókat ismét kinyújtjuk, minek következtében a téglák egymástól eltávolodnak s a kocsiról, mint az első kiviteli alaknál említve volt, valamely ismeretes lerakodó állvány segélyével levehetők. A 7. ábrán föltüntetett ollószerű berendezés lényege abban áll, hogy az ollók fölső szárai meg vannak hosszabbítva s a téglákat tartó (o) lapokat hordanak. Ezen berendezés a 8. ábrán látható kivitellel is helyettesíthető, melynél az (o) tartólapok az ollótagok fölső csuklópontjaival vannak szilárdan összekötve. Jó szolgálatot tesz a 9. ábrán föltüntetett berendezés is, melynél kétkarú emelők vannak alkalmazva s az emelők (t) forgáscsapjai a leszedő kocsi vázába vannak ágyazva, míg az emelők alsó végeit egy (u) vonórúd köti egymással össze. Használat alkalmával a kocsit a tégladarabok alá visszük, miközben az emelők a föltüntetett helyzetet foglalják el, azután pedig az (u) rudat jobbra toljuk, míg csak az emelők a pontozva rajzolt függélyes helyzetbe nem jönnek. Az (u) rúd eltolása folytán az (o) tartólapok fölemelkednek s a téglákat a vágóasztalról leveszik. A kocsinak az asztalból való kihúzása után a vonórudat balra húzzuk, minek következtében az (o) lapok a téglákkal együtt lesülyednek s egymástól eltávolodnak. A 10. ábra oly berendezést mutat, melynél a (p) tartókarok egykarú emelőket alkotnak, s az (r) lánc segélyével vannak egymáshoz kötve. A (p) karok elmozdítására egy (w) harántrúd szolgál, melyre (v) ütközők vannak erősítve. Ez utóbbiak távolsága