38521. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a folyadékmagasság megállapítására kimérés céljára szolgáló edényekben

— 2 -(b)-beii. Hogy a nyomó közeg (o)-nál kiléphessen, kell hogy (b)-ben és (f)-ben az (r) folyadékoszloppal nagyobb nyomás legyen. Ezen hydrosztatikus nyomás által a manometerfolyadék (f)-ből részben kiszoríttatik és a (g) esőben addig emelkedik, míg az (r) és (p) folyadékoszlopok egyensúlyba jutnak, mert a (k, i) csővezeték útján (g) fölött ugyanoly nyomás uralkodik, mint a hordóban levő folyadék fölött. Az (r) hosszból, tehát közvetlenül következtethetünk az (A) edényben levő folyadék magasságára. Csak hosszantartó mérésnél történhetnék meg. hogy a nyomás a hordóban és a vezetékekben oly mértékben növekszik, hogy az edény és a vezetékek további nyomásnövekedést elbírni nem lennének képesek. A méréshez azonban csak kevés idő kell, mert ahhoz tulajdonkép nem szükséges, hogy (o)-nál buborékok lépjenek ki, hanem csak a (b) kifolyató csőnek kell kiürülnie. Hogy azonban bizonyosak legyünk abban, hogy ez meg is történt, amihez a nyomó közegnek csak csekély túlmennyisége szükséges, (o)-nál csekély mennyiségű gázt bocsátunk ki. Tehát igen kis mennyiségű nyomószerrel is igen pontosan mérhetünk. A 2. ábrán föltüntetett foganatosítási alak az elsőnek javítását képezi, mely javítás abban áll, hogy az összes elzáró szervek egy sokarányú csapban vannak egyesítve, minek folytán a kezelés a legkisebb mértékre van redukálva és a használat a lehető legegyszerűbb. Hamis csapállásból származó tévedések ki vannak zárva. A folyadék az (A) edényből a (c) fenékig érő (b) kifolyató csövön át méretik ki azáltal, hogy az (n) csövön át szénsavat, nyomás alatt álló levegőt és más nyomó közeget vezetünk be. Az (f) gömb valamely folyadékkal van megtöltve és' a (g) csővel együtt közönséges differenciál-man ometert képez. Ezen manometer egyrészt a (h) és (nl) csövek útján a (b) kifolyató csővel, másrészt az (i) és (k) csövek útján az (A) edény fölső részével áll összeköttetésben. Ha az (A)-ban levő folyadék állását meg akarjuk határozni, a sokirányú (B) csapot a 2. ábrán föltüntetett állásba hozzuk. Ezáltal a nyomó közeg (n)-en és (nl)-en át a (b) csőbe lép, ebből a folyadékot kiszorítja és alul (o)-nál részben kilép. Egyúttal (nl)-en, (h) n és (f)-en át a manométerben ugyanaz a nyomás áll be, mint (b)-ben. Hogy a nyomó közeg (o)-nál kiléphessen, kell, hogy (b)-ben és természetesen (f) felett is a (p) folyadékoszlopnak megfelelő túlnyomás uralkodjék. Ezen hydrostatikus túlnyomás a manometerfolyadékot (f)-ből részben kiszorítja és (g)-ben oly magasra nyomja, míg az (r) és (p) folyadékoszlopok egyensúlyba jutnak, mert a (k, i, il) csővezetéken át (q)-ban is az a nyomás uralkodik, mint a hordóban a folyadék fölött. Az (r) hosszból tehát következtethetünk az (A)-ban levő folyadék magasságára. Ha (e)-ből ki akarunk mérni, a (B) csapot a 3. ábrán föltüntetett állásba hozzuk. Az (nl, h, i) csövek el vannak zárva, tehát a manometer nem működik. Ezzel szemben az (n) cső a csap furatán át (i)-vel van összekötve, minek folytán a nyomó közeg (n)-ből (i)-n és (k)-n és a kimérőcsap és a (b) kifolyató cső közén át a folyadékot (A)-ból (b)-n és (e)-en keresztül kiszorítja. Ha se kimérni, se mérni nem akarunk, a (B) csapot a 4. ábrán föltüntetett helyzetbe hozzuk, melyben az összes vezetékek egymáshoz képest el vannak zárva. A leírt sokirányú csap helyett természetesen forgó tolattyú, dugattyús tolattyú vagy más ily szerv is használható. A leírt folyadékmanométer helyett természetesen bármily más manometer is alkalmazható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés a folyadékmagasság megállapítására kimérés céljára szolgáló edényekben, jellemezve egy manométer által, mely elzárható csővezetékek útján egyrészt a kimérésre szolgáló edénybe bevezetett kifolyató csővel, másrészt a kimérésre szolgáló edény fölső részén levő folyadékmentes térrel áll kapcsolatban, oly célból, hogy a mindenkori folyadék-