38511. lajstromszámú szabadalom • Porszívó készülék

— 2 1. ábra a készüléket használati helyzetben, részben függélyes metszetben levett szelencefödél mellett mutatja; a 2. ábra ugyanaz, részben az 1. ábra 2—2 vonala szerinti vízszintes metszetben; a 3. ábra a villának a nyomóhengerrel való kapcsolás elül- és oldalnézete, míg a 4. ábra a szívótömlő elül- és oldalnézetét tünteti föl. Az 5. ábrán a szelencében elhelyezett és tengelye körül forgatható villa és nyomócsiga egy más kiviteli alakja látható, míg a 6. ábra ezen villára való fölülnézetet tüntet föl. Az (1) hengeres bádogszelence, melynek fenéklemeze és (2) födele közepén egy-egy, a (3) villatengely ágyazására szolgáló lyukkal bír, a (4) kengyel segélyével szilárdan összekötve egy köralakúan ívezett (5) koronggal, mely a készüléknek a test körül való csatolásra szolgáló (6) bőrszíjat viseli. Ez az (1) bádogszelence bajonettzárral van ellátva és magába foglal egy (7) kaucsuktömlőt, mely tömlő a szelencefalat érinti és melynek végei a szelencefalban megfelelően egymás mellett alkalmazott nyílásokon keresztül húzódva, a szelencéből kiállanak oly célból, hogy ezen végek egyrészt a tetszés szerint hosszú szívótömlővel, melynek szabad végén egy lapos (8) pléh-szájadék van elrendezve, másrészt pedig egy harangalakú, a szelencetömlőben megerősített (9) összekötődarab segélyével a portartánnyal összeköthetők legyenek. E készüléknek fontos alkatrésze a villa. A villa (10) oldalrészei végeiken egy, az oldalrészek (11) csapjai körül könnyen forgatható és alkalmas anyagból készült (12) nyomóhengert hordanak, míg másik végeiken hosszhasítékokkal bírnak. A (10) oldalrészek egy (13) középborda, vagy kereszttartó segélyével tartatnak szilárdan össze. A (10) oldalrészek hosszhasítékain átmegy a (14) forgattyúval ellátott (3) villatengely, melyre a (10) oldalrészeken belül (15) nyúlványokkal ellátott két (16) tolóbütyök van ékelve. A (16) emelő- vagy tolóbütykök (15) nyúlványainak az a rendeltetése, hogy a forgattyúnak jobbra való forgásánál (mint az 1. ábrán látható), a villát magukkal vigyék. A (14) forgattyú forgó mozgásának megszűntével, vagy a forgattyúnak elengedésekor a villa a (7) szelencetömlő nyomása folytán, mely azonnal eredeti alakját fölvenni igyekszik, rögtön az eltolhatatlanul ágyazott, forgatható (3) forgattyútengely felé tolatik, miközben (mint az 1. ábrán látható), a (3) tengely a (16) tolóbütykeivel együtt lefelé forgattatik, míg a (13) középborda emellett folyton a (16) bütykök szélein csúszik és ez az eltolás addig történik, míg a (12) nyomóhenger kissé elnyomódott a (7) tömlőhöz, hogy a készülék nyugalmi helyzeténél a (12) henger továbbmozgását megakadályozza és hogy a (13) középbordához közelebb fekvő félkerek oldalakat a (3) tengely felé támassza. A villa másik kiviteli alakja, melynek célja a (7) tömlőt úgy nyomni, hogy ezáltal valamely folyadéknak, pornak kiszivattyúzása és továbbnyomása eléretik vagy létesül, a következő : Mint az 5. és 6. ábrán látható, a készülék használatánál vízszintes, a (2) szelencefenékben és szelencefödélben ágyazott (3) tengelyen, melynek végére a (4) forgattyút helyezzük, van szorosan a (2) szelencefenék és a födél mellett két hajlított (17) nyúlvánnyal ellátott (18) kar, melynek külső végei horogszerűen vannak kiképezve és amelyek a készülék működése alatt a (12) nyomóhengernek biztos támasztékul és ellenfalul szolgálnak. A (12) nyomóhenger, mely tehát (19) forgócsapjaival a (18) karokban nincs szilárdan vagy mozdulatlanúl ágyazva, hanem a két (18) kar mentén a horonyalakú végeik és karjainak (17) nyúlványai között csúszhat, két kis (20) csigával bír, melyek a (19) csapok körül könnyen forgathatók és a kitolás ellen biztosítva vannak. E (20) csigácskák a (12) nyomóhengerrel együtt csak a karok mentén csúsznak. Ennek a kiviteli alaknak az az előnye, hogy a rázkódtatások és a készülék munkakezdetén beálló egyenlőtlenségek, melyek még abban is keresendők, hogy a tömlő nem egyenlő falvastagságú, könnyen elháríthatok. szintúgy előidézett rugalmasság által a készülék nyugodt, egyenletes műkő-