38500. lajstromszámú szabadalom • Eljárás desztillálási és égési gázok tisztítására a gázokban tartalmazott melléktermékeknek szilárd hulladékok nélkül való előállítása mellett

X j • /űéfé Megjelent 15)07. évi április hó 12-én. MAGY. KIR. Tflíwít'.J SZABADALMI HIVATAL -éíí*^ SZABADALMI LEÍRÁS 38500. szám, II/©. OSZTÁLYEljárás desztillálási és égési gázok tisztítására a gázokban tartalmazott melléktermékeknek szilárd hulladékok nélkül való előállítása mellett. FELD WALTHER VEGYÉSZ R/M

HÖNNINGENBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augusztus hó 9-ike. Az eddig szokásos gáztisztító eljárásoknál hátrányos az, hogy a tisztításhoz használt szilárd anyagok csak nehezen távolíthatók el. Így pl. úgy a szénsav elnyeletéséhez használt mész, valamint a kénhydrogén elnyeletéséhez használt vasoxyd a gázgyárakban folytonos alkalmatlanságok forrása. A legtöbb gázgyárban megelégszenek ennélfogva a kénhydrogén eltávolításával anélkül, hogy a gázból a szénsavat eltávolítanák, oly célból, hogy a hulladékok mennyiségét csökkentsók. A gáznak a szénsav jelenlétével járó csekélyebb világítóképességétől emellett eltekintenek. Megkísérelték már ugyan szilárd tisztítószerek helyett ammoniákot használni a gázokat tisztátlanító vegyületek, pl. szénsav és kénhydrogén kimosására, azonban gyakorlati eredmény nélkül. (Fischer Chem. Technologie, IV. kiadás 1900, 87—99. lap.) A gazban tartalmazott ammóniák mennyisége nem elégséges az összes tisztátlan ságok fölvételére. Ennélfogva kénytelenek voltak a mosóvízhez tetemes mennyiségű ammoöiákot hozzáadni. A gáznak ammóniákvízzel való mosásánál a gáz szénsava és kénliydrogénje csak nehezen és csak nagy ammoniákfölösleg alkalmazása mellett köttetik le, ammoniákkarbonát, illetve ammoniumszulfid alakjában. Az ammoniumkarbonát és szulfid nagymérvű illékonysága és bomlékonysága igen híg oldatok alkalmazását igényli. Ennélfogva igen terjedelmes készülékek szükségesek, hogy ezen higított oldatokból az ammoniákot a további kimosásokhoz ismét használhatóvá tegyük. .Másrészt nem lehetséges ammoniákos vízzel a tisztátlanságokat különválasztva fölfogni. Mindig szénsavas ammónium és kénammonium elegyét kapjuk. Ezen elegyekből frakcionált hevítés útján kellene a szénsavat és a kénhydrogént kiűzni (1. A. Schilling, Steinkohlengasbeleuchtung 111. kiadás, 1879, 121—122. lap). Ezen eljárásnál azonban a kénhydrogénnek és szénsavnak kb. 10%-a az ammoniákvízben visszamarad és emellett az említett gázokkal tetemes mennyiségű ammóniák távozik el (Schilling, 122. lap). Függetlenül ezen törekvésektől, melyek a világítógázt ammóniákkal kívánták tisztítani, megkísérelték a gázból nyert ammoniákvizet kénhydrogénmenteo'en előállítani. E célból ajánlották a kénhydrogént tartalmazó ainmoniákvíznek hosszabb ideig nem tisztított gázzal való kezelését. (Schilling, 123. 1. ti. stb. sor.) A cél az volt, hogy a nyersgáz