38486. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a réznek ócska bronzból elektrolytos úton történő leválasztására szolgáló elektrolyt regenerálására

geii fémet tartalmazó bronzok elektrolysisénél föllépő reakciók azt idézik elő, hogy az elekrolyt összetétele elektrolyzis közben folyton változik. Minthogy azonban az elektrolysis szabályosan csak akkor mehet végbe, vagyis a kathodáu teljesen tiszta, összefüggő és jól támadó rézréteg csakis akkor válhat le, mikor az elektrolytban levő'rézsulfát és szabadsav mennyisége bizonyos tapasztalati határok között van, eddig elektrolytos úton a réz kiválasztását a bronzból szabályosan végezni nem lehetett és mikor az elektrolyt rézsulfáttartalma túlságosan megcsökkent, szabad savtartalma pedig túlságosan fölnövekedett, csakis fekete, szivacsos és igen tisztátalan rézréteget lehetett leválasztani. Elkerüljük ezt a hátrányt, ha az elektrolytet állandóan regeneráljuk, vagyis ha azt állandóan eredeti összetételére hozzuk. A mondottak alapján ezt a regenerálást akként végezhetnek, hogy 1. valamely rézoxyd hozzáadásával az elektrolytben a bomlékony sulfátok hydrolysise következtében leváló szabad savat közömbösítjük és így kellő mennyiségű rézsulfátot állítunk elő és hogy 2. az állandó sulfátok képződése következtében megcsökkent rézsulfátmennyiséget ujabb rézsulfát hozzáadásával pótoljuk. Ez a módszer azonban a gyakorlatban nem alkalmazható, mert a rézsulfátot vagy kereskedelmi út'on kell beszerezni, vagy pedig a szükséges rézsulfátot a kádon kivűl kell előállítani. Sem az egyik, sem a másik beszerzési mód nem alkalmazható, az első azért, mert igen költséges, amennyiben a mai rézsulfát áraknál a rézsulfát egy molekulájában levő réz jóval drágább, mintáz elektrolysis után ugyanabból a molekulából leválasztott réz, a második pedig azért, mert igen terjedelmes és költséges berendezéseket igényel. A találmány tárgyát képező eljárás szerint a regeneráláshoz szükséges rézsulfátot magában az elektrolytben állítjuk elő a következő módon: 1. Az elektrolythez annyi kénsavat adunk, amennyi az időközben a cink, vas, nikkel ólom és más állandó sulfátokat képező fémek hatása alatt elbomlott rézsulfát pótlására szükséges és 2. az elektrolythoz annyi rézoxydot adunk, amennyi elégséges ahhoz, hogy a bomlékony sulfátok hydrolyzisénél levált szabadsavat és az állandó sulfátokban lekötött kénsav pótlására az elektrolythez adott savat rézsulfáttá alakítsa át. A föntebb jelzett módon való regenerálást akként végezzük a gyakorlatban, mikor a legszokásosabb esettel, bronz elektrolysisével van dolgunk, hogy az elektrolythez bizonyos meghatározott időközökben szabad kénsavat és a réz valamely oxydjét adjuk, hogy így az idegen fémek által elbontott rézsulfátot pótoljuk. Az adott idő alatt az elektrolythez adandó kénsav és rézoxyd mennyisége, tehát egyrészt az elektrolyzisnek alávetett bronzban levő cink, vas, nikkel réz stb. és ón antimon, bismut stb. mennyiségével, másrészt pedig az áram intenzitásával arányos. Regenerálásra az iparban általában használt kénsavat alkalmazhatjuk, melynek ára sem túlságosan nagy. Rézoxyd gyanánt eljárásunk foganatosításánál cuprioxydot használunk, melyet rézforgácsból vagy más rézhulladékból, még előnyösebben bronzhulladékból magas hőmérsékletnél való pörkölés által állítjuk elő. Ha vörös izzásig fölhevített rézen levegőáramot hajtunk át, a réz a levegő oxvgénjét leköti és evvel cuprioxydot képez, melyhez annak megfelelően, hogy a gyártási viszonyok többé-kevésbbé voltak-e kedvezők, kevesebb vagy több cuprooxyd keverődött. A réz és oxygén minden oly hőmérsékletnél vegyületbe lép, mely ama hőmérséklet, amelynél a réz oxydálódása megkezdődik (körülbelül 350°) és ama hőmérséklet között fekszik, melynél az oxyd dissotiatiotensiója a légkörben levő oxygén parciális nyomásának egy ötödével egyenlő (körülbelül 950°); eme most jelzett hőmérsékletnél e cuprioxyd cuprooxydra és oxygénre bomlik szét, mely utóbbi elszáll. Egyébként a réz annál gyorsabban oxydálódik, minél jobban megközelíti a hőmérséklet a 950°-ot