38435. lajstromszámú szabadalom • Újítás centrifugál-, turbina- és hasonló szivattyúkon

- 2 -vezető fix (19) csatornához csatlakozik, míg a (15) légkamarákba a levegőt legelőnyösebben akként vezetjük be, hogy azt a szivattyú nyomóoldalán levő szélső (15) légkamarába az (1) csövön egy szivattyú vagy más hasonló szerkezet nyomja be, innen pedig a hajtókerekekben kiképezett (2) csatornákon, illetve a (19) csatornán átmenő, fix (3) csatornákon vezetjük tovább, végül pedig a szivattyú szívóoldalán lévő szélső légkamarából a legelőnyösebben a (4) szabályozó csappal ellátott elvezető nyíláson vezetjük el, minek következtében a levegő az összes légkamarákon egymásután áramlik át. Magától érthető, hogy az egyes (15) légkamarákat külön-külön is lehetne levegővel táplálni, ha ez kívánatosnak bizonyul, bár a föntebb leírt elrendezés előnyösebb. Egyensúlyozás, továbbá a víz átszivárgásának meggátlása céljából az egyes hajtókerekek agyán egy-egy (20) furat van kiképezve, melyen át a beszívatott folyadék a nyomóoldalon kiképezett (21) egyensúlyozó kamarába jut, hogy ily módon a szívóerő által létesített egyoldalú nyomást egyensúlyozza, a (20) furatok körül pedig a hajtókerék két oldalán egy-egy (5) karima van kiképezve, melyek a tok homlokfalán illetve a közfalon kiképezett (6) karimákra fekszenek és így futóhézagot alkotnak. Eme futóhézagok és a (15) légkamarák között vannak a tömítések elhelyezve, melyeket a hajtókerék (13) falaiból kiugró koncentrikus (7) bordák és a tok megfelelő homlokfalára, illetve a közfalakra szerelt, a (7) bordák közé fogódzó (8) bordákkal ellátott (23) tömítőgyűrűk képeznek. Hogy a labirinttömítést képező bordákat olajjal vagy vízzel kenni lehessen, — a kenésre legelőnyösebben desztillált vizet használunk, — a tömítéseket egy (9) vezeték útján kötjük össze egymással, mely legelőnyösebben úgyanúgy van kiképezve, mint a föntebb leírt levegővezeték úgy, hogy az összes tömítéseket egy közös nyíláson át bevezetett kenőanyaggal lehet kenni. Mint az a rajzokból kitűnik, ez az egyetlen (9) vezeték a (Dl) hajtókerék külső labirinttömítésén, azután a hajtókeréken, a belső tömítésén, a választófalon, a fix (19) csatornán, a (D2) hajtókerék belső tömítésén, eme hajtókeréken és külső tömítésén megy át azonban ép úgy, mint előbb a légkamarákat, az egyes tömítéseket is külön-külön lehet táplálni, mikor a kenő- és elzárófolyadékot külön csövek útján vezetjük az egyes tömítésekhez. Eme föntebb leírt berendezés segélyével igen egyszerű módon biztosítjuk azt, hogy a hajtókerekek levegőben forogjanak, hogy azok egyensúlyozva legyenek és hogy víz a hajtókerekek agyánál lehetőleg át ne szivároghasson. A (15) légkamarákban forgó (16) szárnyak eme kamarákban a centrifugál erő hatása alatt szívóhatást létesítenek, ennek következtében egy kevés vizet hajtanak a hajtókerekek külső kerülete felé, mely itt a levegő útját elzárva, annak elszállását meggátolja. Minthogy azonban az elzáró vízréteg a levegő átvezetésére szolgáló csatornák körül létesül, a levegő útját eme csatornák felé nem zárja el. Eme külső szárnyak tehát a központi nyomást redukálják, amennyiben ellene hatnak a levegő ama törekvésének, hogy a központnál az (5, 6) futóhézagon át elszálljon, amit méginkább megnehezít az a körülmény, hogy itt a (7, 8) labirinttömítés van alkalmazva. A csatolt rajzokon a (16) szárnyak a hajtókerék kerületétől ennek tömítéséig érnek, de igen természetes, hogy a szárnyak rövidebbek is lehetnek, sőt bizonyos esetekben elégségesnek bizonyult, ha csakis a hajtókerék kerületén alkalmazunk rövid szárnyakat, de a megrajzolt foganatosítási mód mégis a legelőnyösebb. Ha a föntebb leírt módon a hajtókerekek két oldalán légkamarákat létesítünk, a hajtókerekek külső oldala és a víz között föllépő súrlódást elkerüljük, azonban a föntebb leírt külső szárnyakat akkor is előnyösen alkalmazhatjuk, mikor a hajtókerekek nem levegőben, hanem vízben futnak. Bár föntebb a találmány oly foganatosítási alakját ismertettük, melynél a szivattyú két fokozatban dolgozó szivattyú gyanánt volt kiképezve, a leírt berendezést egy fokozatban, vagy kettőnél több fokozatban