38431. lajstromszámú szabadalom • Vaskorlát közutakhoz és egyéb célokra

Megjelent 11)07. évi április lió 3-án. KIR. MAGY. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 38431. szám. XX/b. OSZTÁLY. Vaskorlát közutakhoz és egyéb célokra. NÉMETHY JÓZSEF KIR. FŐMÉRNÖK ZILAHON. A szabadalom bejelentésének napja 1906 augusztus hó 8-ika. Jelen találmány tárgya hengerelt tartókból és szögvasakból készült, közutakon és egyéb célokra alkalmazandó vaskorlát, mely különösen szerkezetének és előállítási módjának egyszerűsége által tűnik ki. A korlátoszlopoknak a tartó saját anyagából kihajlított részei talpakat alkotnak, míg a korláthevedereknek hasonlóan meghajlított részei az oszlopokkal való összekapcsolásra szolgálnak; másrészt derékszögtől eltérő kapcsolat létesíthetése céljából megfelelő alakú alátétlemezek alkalmaztatnak. A találmányheli vaskorlátot példaképen kétféle alkalmazásában, a mellékelt rajz alapján fogjuk leírni. A föltüntetett korlát tartóoszlopai (T) tartókból, hevederei pedig szögvasakból állanak. Az 1. és 2. ábra a közutakhoz való korlátnak egy tartóoszlopát mutatja oldal- és elölnézetben, a hozzáerősített hevederrel együtt. A 3. és 4. ábra épületeken alkalmazandó kettős hevederrel biró korlátoszlop elől- és hátulnézete, az 5. ábra az oszlop alaprajza, a 6. ábrán látjuk az emelkedéseknél vagy görbületeknél alkalmazandó ékkeresztmetszetű alátétlemezeket, a 7—10. ábrák részletrajzok, melyekből a tartók kapcsolása látható: a 7. ábra vízszintes metszet, a 8. és 9. ábra kétféle nézet, míg a 10. ábra a lejtős úton alkalmazandó éklemezekkel fölszerelt kapcsolat függélyes metszete. Bármelyik alkalmazási módnál az (1) tartóoszlopnak a földbe beásott vagy az alapzatba beépített végét az oszlop állékonyságának növelése céljából alkalmas (2) talpakkal látjuk el, melyek úgy készülnek, hogy az oszlop végén megfelelő darabon különválasztjuk az övlemezt a gerinclemeztől (szétvágjuk) és az így szabaddá váló lemezvégeket derékszögben fölhajlítjuk úgy, hogy egy síkba kerülnek (5. ábra). Hasonlóan járunk el a (3) korláthevederek megerősítésénél, ahol a szögvas szárait szétvágjuk és az egyik szárat célszerűen derékszög alatt befelé, a másikat pedig kifelé hajlítjuk (lásd 7—10. ábra). A meghajlított (4) szárakat azután valamely rugalmas alátét (pl. nemez, papir stb.) közbeiktatása mellett (5) csavarok segélyével vagy tetszőleges más módon az (1) oszlop gerinclemezéhez erősítjük. A rugalmas alátétek alkalmazásával elejét vehetjük annak, hogy a hőmérsékleti változások folytán előálló meghosszabbodások vagy megrövidülések kö-