38397. lajstromszámú szabadalom • Öntöltő lőfegyver

ben a zárórúgó (13) süvegének (19) talpa csúszik. A (15) zárófej alul szintén hasítékkal van ellátva, mely a (22) kilökő orrot átbocsátja úgy, hogy a töltény feneke a zároló visszatérése alkalmával a (22) orrhoz ütközik. Ha az (5) zárolót a lövés hátralökte, vagy pedig a zárolót az (1) tokból kiálló s fogantyúvá kiképezett érdes (8) mellső végénél fogva kézzel visszahúztuk, akkor a zároló, a (14) rugótól hajtva, azonnal viszszacsappan a záróhelyzetbe, mihelyt a lövés hatása megszűnt, vagy mihelyt kezünkből kibocsátottuk. A többi müveletek ugyanígy mennek végbe, mint az ismeretes öntöltő lőfegyvereknél s ennélfogva leírásukra nincs szükség, mivel a závárzat és tölténytár berendezése nem képezi jelen találmány tárgyát. Mivel ez idő szerint még nincs eldöntve, vájjon a kakas-zárral és a billentyű előtt elrendezett tölténytárral biró pisztolyok, vagy pedig az ütőszeges zárral vagy elfödött kalapács-zárral és az agyban elrendezett tölténytárral bíró pisztolyok előnyösebbek-e, teljesség kedvéért a 8—10. ábrákon egy másik kiviteli alak van bemutatva, melynél a (nem látható) tölténytár a fegyver agyában foglal helyet s úgyszintén a zárolóban is egy fel nem tüntetett ütőszeges zár van alkalmazva, míg az (1) tokban levő zárórúgó a (2) cső körül vau göngyölve. Ezen kiviteli alaknál a zároló (1) tokja a tölténytár (3) köpenyével szintén csuklós kapcsolatban áll s a két rész között hátul pl. egy rúgós (23) szög létesít összeköttetést. Az (1) tok itt egészen a (2) cső torkolatáig meg van hosszabbítva s mellső része úgy van kifúrva, hogy a (2) cső körül fektetett (14) zárórúgónak elég helye legyen, úgyszintén a (13) süvegnek is, melyhez a (14) rúgó mellső vége támaszkodik, míg a rúgó hátsó végét az (1) tok hátfala tartja. Az (5) zároló szintén a cső torkolatáig van meghosszabbítva s mellső végén (24) orr foglal helyet, mely az (1) tokba nyúl s a (13) süveg mellső végét körülfogja. Az (1) tok fönt (25) hosszhasítékkal bír, melyben a zároló (24) orra a zároló hátraszökése alkalmával csúszik. Az (5) zároló itt ugyanugy van vezetve ós hátraszökése alkalmával megakasztva az (1) tok és (3) köpeny között, mint a fentebb leírt kiviteli alaknál láttuk. Mivel a (14) zárórugó hátsó vége az (1) tokhoz, mellső vége pedig a zároló (24) orra mögött fekvő (13) hüvelyhez nyomódik, a (14) rúgó a zárolót itt a cső hátsó vége felé szorítja. Az egyes részek működési módja itt is ugyanaz marad, mint az első kiviteli alaknál volt. Az (5) zároló (26) kivágása a töltények kidobására szolgál s ezen kivágás a zároló hátraszökése alkalmával a kidobáshoz szükséges helyen állapodik meg. A kidobó nyílást az (1) tok oldalán is kiképezhetjük, mely esetben a kidobás nem fölfelé, hanem oldalt történik s a (26) kivágás az (5) zárolóban elmarad és ehelyett az (1) tokon van alkalmazva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Öntöltő lőfegyver elbillenthető csővel és hátraszökő zárolóval, jellemezve azáltal, hogy a zároló a csővel szilárdan összekötött tokba oly módon van elülről hátrafelé beillesztve, hogy a zároló a tok fölbillentése alkalmával szintén fölemelkedik s a tokból kivehető. 2. Az 1. igénypontban védett lőfegyvernek egy foganatosítása jellemezve azáltal, hogy az alsó oldalán hosszhasítékkal ellátott zároló egy fönt nyitott tokban van elcsúsztathatóan elrendezve s a zároló hátraszökését, minden külön szerkezet nélkül, csakis a zároló tokjának fölső tömör hátfala határolja, melyhez a zároló ütközik. 3. Az 1. igénypontban védett lőfegyvernek egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy a (14) zárórúgó egyik vége a zárolóba erősített (15) zárófejhez, másik vége egy (13) süveghez támaszkodik, melynek (19) talpa a (3) köpenynek egy hasítékában van vezetve s ezen köpeny-