38373. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxygén fejlesztő brikettek előállítására és íly brikettekkel működő oxygén fejlesztőkészülék

— 2 — a képződött gáz szabadon távozhassék és így a brikkettek nem fúvódnak föl. A brikettek előállítására szolgáló tésztát vagy úgy készítjük, hogy a perchlórátból vagy más oxigénfejlesztő sóból oldatot készítünk és ehhez adagoljuk egymásután a különböző adalékokat, vagy pedig a szárazon kevert anyagokhoz utólag adjuk a vizet vagy egyéb oldószert. Az első esetben az alkalmazandó perchlórát súlyának kb. felével egyenlő menynyiségű vízben a perchlórát csekély részét pl. 5%-át föloldjuk és ezen oldathoz a porított szenet és a reakció sebességének csökkentésére szolgáló indifferens anyagot keverjük. Ily módon igen folyós pépet nyerünk, melyet a teljes egyenletesség eléréséig keverünk. Ezután az igen finom porrá őrölt perchlórátot keverjük hozzá és a tökéletes keverést tetszőleges alkalmas mechanikai keverőgépben végezhetjük, addig amíg teljesen egyenletes tésztát nem nyerünk. Ezen tésztából azután briketteket vagy tömböket formálhatunk, sajtolhatunk, vagy vághatunk, melyeket azután teljesen kiszárítunk. Ha jó keverőgép áll rendelkezésünkre, a második módon járhatunk el, vagyis nem oldjuk föl előre az oxigénfejlesztő só egy részét, hanem a három port, vagyis a perchlórátot, szenet és indifferens anyagot szárazon keverjük össze és azután adjuk hozzá a vizet, melyet azonban nagyobb mennyiségben kell alkalmazni, mint az előbbi eljárásnál, azután pedig alaposan összekeverjük az anyagokat. A tésztából szintén briketteket formálunk és ezeket kiszárítjuk. így pl. 100 kg. lehetőleg finom por alakú káliumperchlóráthoz (K Cl 04) 3 kg. porított faszenet és 20 kg. calcinált és őrölt infuzéria földet veszünk. A keveréket megszitáljuk ezután pedig 50—55 liter vízzel együtt keverőkésztilékbe visszük, amelyben alaposan összekeverjük. Amint a tészta egyenletes, a kivánt alakú tömböket vagy briketteket formáljuk belőle, úgy amint az agyagot formálják, végül pedig a tömböket megszárítjuk. Kísérletek mutatták, hogy a legalkalmasabb a brikettek előállítására a káliumperchlórát, azonban más perchlói'átok is alkalmazhatók, habár kevésbbé jó eredménnyel. A nitrátok szintén alkalmazhatók, de savanyú gázokat szolgáltatnak, melyektől az oxigén nehezen tisztítható meg. Az oxigénfejlesztő briketteket autokompressoroknak nevezett készülékekben szokták fölhasználni tetszőleges nyomás alatt lévő oxigénnek a brikettek elégetése által való előállítására. Ezen készülékek lényegileg egy két végén zárt csőből álló tömítően záró tartályból állottak, melyben kosár volt elrendezve, amelybe az oxigén fejlesztésére szolgáló briketteket helyezték. A szénsavval kevert fejlesztett oxigén magában a készülék belsejében komprimálja önön magát. Ezen készülékek, melyek egyetlen edényben egyesítik az oxigén előállítására és tározására szolgáló tartányt, számos hátránynyal bírnak, amint azokat intenzív gyártásra akarjuk alkalmazui. Ugyanis lehetetlen a készülékeket üzemközben újból megtölteni, ezenfölül pedig minden újbóli töltés a készülékben maradt oxigén elvesztését vonja maga után, a fejlesztett oxigén pedig mindig tisztátalan, mivel a készülékben levő levegővel keveredik, mely minden töltés alkalmával újból bejut a készülékbe. Az ily készülékeknél továbbá a briketteket tartó kosarat nem lehet kellőleg hűteni, mely kosár a fejlesztett oxigénben igen gyakran elég. A kísérletek továbbá azt mutatták, hogy nagy brikettek elégetése alkalmával, valószínűleg a föllépő és fölszabaduló nagy melegmennyiségek folytán, melyek a reakcióba lépő anyagok egy részét disszociálják, chlórtartalmú savanyú termékek, valószínűleg sósav, keletkeznek és pedig igen jelentékeny mennyiségben, melyek azután a gáz tározására szolgáló tartályba desztillálódnak és ezt néhány nap múlva már használhatatlanná teszik. Szükséges tehát, hogy ezen savanyú gőzöket eltávolítsuk, ami azonban az ósmert autokompresszoroknál nem lehetséges.