38339. lajstromszámú szabadalom • Újítások varrógépeken

_ 4 _ (133) foggal és egy (134) nyelvvel van ellátva, mely mellső végén ugyancsak fölfelé görbül, eme nyelv és fog között pedig a (136) tűuyílás van kiképezve, melynek alakja legjobban a 15. és 16. ábrán látható. Eme tűnyílásnak elől egy keskenyebb része, hátul pedig egy kiszélesedése van (15. és 16. ábra), melyben a tűnek elég sok helye van ahhoz, hogy úgy az egyenes, mint az átlós öltést elvégezze (1. pontozva a 16. ábrán). A tűnyílás elől lévő nyelve kizárja, hogy a szövet mozgásánál a talp a vetélő fonalat elvágja és meggátolja, hogy a fonál megfeszüljön, mikor arra a hurokfogó hat. A szövetnyomótalpon csap segélyével egy (137) tűnyíláselzáró van fölerősítve, mely a két ütköző között mozgatható emelő gyanánt van kiképezve. A nyomótalp mellső végén egy konkáv nyújtvány van, mely a (141) főszövethez varrandó (140) szövet hajtása alá nyúlik, eme nyújtvány a lehajtás alatt mozog és ezt némileg eltávolítja a főszövettől, úgy hogy a görbített tű biztosan hatol be a fölhajtásba, anélkül hogy a főszövetet érné. A tűnyílást elzáró lemez mellső éle lényegében köralakú, kivéve azt a részét, hol ki van vágva és egy (142) élt képez. Ha ezt az elzáró lemezt a 16. ábrán látható helyzetébe forgatjuk, a (136) közt kiszélesíthetjük úgy, hogy a legvastagabb szövetek befogadására is elégséges, de ha az elzáró lemezt a másik állásába forgatjuk, a közt is megszűkítjük annak megfelelően, hogy vékonyabb szövetet kell varrni. A tű az alatt, mialatt a szövetbe behatol, keresztezi a (142) élt és a nyomótalp mellső (143) végét éri. A mondottakból világos, hogy az egész öltésképző berendezés a gépkar mellső végére van oly módon szerelve, hogy az összes részei a szövet egy és ugyanazon oldalán legyenek. Ha az alsó vagy vetélő fonál pótlása válik szükségessé, a munkás a (28) csavart eltávolítja és a (30) tengelyből a tűtartó csapágyát kikapcsolja, azután pedig oldalirányban eltolja úgy, hogy a hurokfogó üregében lévő cséve hozzáférhetővé válik. A (9) gépkeret alsó végén egy (59) lemez van elrendezve, mely a forgó hurokfogót a szövettől elválasztja, ez a lemez a gépen átvezetett anyag fölső oldalával érintkezik és a szövetet annak a szövetszállítótól elfordult oldalán támasztja alá. A fonállehúzó berendezés lényegében véve egy (60) emelőből áll, mely a (61) csapra van szerelve (1. a 3. ábrát) és egy (62) csappal van ellátva (1. pontozva az 1. ábrán). Ez a csap egy a (16) korong hát8Óföliiletén kiképezett (63) görbe horonyba fogódzik (1. a 3. ábrán pontozva) és eme horony hatása alatt minden egyes öltés közben egy ide-oda mozgást végez. A fonállehúzó emelő az (52) lemez egy hasítékán nyúlik át, és végén egy fúratta! van ellátva, melyen a (64) fölső vagy tűfonalat vezetjük át, ez a fonál alkalmas fonálfeszítőn át jut a (65) csévéről a fonál -lehúzóhoz. Az (52) lemez mellső oldalán a (66) kiugrás van kiképezve, melyben a (68) csavar segélyével beállítható (67) csap foglal helyet. Eme csap külső végén egy legelőnyösebben drótból készült (69) villa van fölerősítve, melynek alakja az 1. ábrán látható, eme villa ágai vízszintesek és egymással párhúzamosak. Ha a (67) csapot hosszanti irányban beállítjuk, a villa az (52) lemeztől kisebb-nagyobb távolságra fog kerülni, hogy ily módon ama fonál mennyiségét szabályozhassuk, melyet a fonállehúzó alsó végének kifelé mozgása közben a fonálfeszítőn át a csévéről lehúz. Minél távolabb van a villa kitolva, annál több fonalat húz le a fonállehúzó a (70) emelő kifelé mozgása közben. Azt a fonalat, melyet a fonállehúzó azalatt húz le, mialatt a tű a főszövetben végez öltést, a gép raktározza és akkor használja föl, mikor a tű a következő öltésnél a bélés lehajtott szélébe szúr be. Az a berendezés, mely a (69) villával működik együtt, hogy a lehúzott fonalat összegyűjtse és az átlós öltésnél a tűhöz vezesse, lényegében egy (70) emelőből áll, mely az (52) lemeztől hátrafelé kinyúló (71) csapra van ágyazva és melynek fölső vége