38329. lajstromszámú szabadalom • Fúró- és tömőgép görbe és egyenes kefék előállítására

- 2 -(2) görbe tárcsák (3. ábra) eszközlik, melyek a (3) tengelyről kilincsművek segélyével szakaszosan forgattatnak, miáltal a tuskók mindenkor bizonyos darabbal, hosszirányban vagy szélességben előre vagy hátra eltolatnak. Az (1) görbe tárcsa a sörtenyalábok hosszsorainak előállítására és a (2) görbe tárcsa a sorok egymástóli távolságának előállítására szolgál. A kezdetben egyenes vonalú mozgásnak görbe vonalú mozgássá való átalakítására a két (4) tuskótartó pontosan egyforma (5) vezetékekben (2. és 4. ábra) eltolható, melyek a kívánt görbületnek megfelelő görbítéssel bírnak és a szükséghez képest kicserélhetők. A vezetékeket (6) szán mozgatja, mely két, a tartókat megfogó (7) menesztővel van ellátva és melynek meghosszabbítása az(l) tárcsa görbületébe kapaszkodó (8) csapot tart (3. ábra). A (9) kilincs minden löketénél a (6) száu tehát egy lyuktávolsággal tovahalad és a (4) tartókat magával viszi, melyeknek e mellett az (5) vezetékek görbülete mentén kell haladnia. A föntebbire harántirányú mozgás a (10) kilincsműről (1. ábra) vezettetik le, mely a (2) görbe tárcsát szakaszosan forgatja. Az utóbbinak görbülete a (11) tartót fölemeli vagy önsúlya folytán leesni engedi. Ezen emelés vagy sülyedés a (13) rúd és a (14) menesztő által a (15) csúszódarabra vitetik át, mely a szögalakú (16) tartóban elrendezett (17) vezetékben eltolható. A (15) csúszódarabon a (6) szán (18) vezetéke van megerősítve úgy, hogy a szánon elrendezett összes részek a csúszódarab mozgását követik. A csúszódarab pedig a (17) vezeték mentén mozog, mely a tuskók harántgörbületének megtelelő görbítéssel bír. Ezen, az (1, 2) görbetárcsákról levezetett és az (5) és (17) vezetékekre átvitt mozgások folytán a tuskótartók egymásután azon helyzetekbe vitetnek a szerszámok elé, melyeket a sörtenyalábok helye és mindenkori iránya megkíván. A tuskóknak a szerszámok fölé való eltolása a (19) tengelyről (20) excentertárcsa és a (21—26) emeltyű rudazat (1. ábra (segélyével történik úgy, hogy a (13) rúd, melyen az összes vezetékek és a tuskótartók vannak megerősítve, egyenes vonalban ide-oda mozgattatik. A (13) rúd a mozgatható (11) tartóban, míg a (16) tartó a helytálló (27) gépállványban van vezetve. Ennek folytán a (16) tartóra erősített (17) vezeték a (13) rúd ide- és odamenő mozgását követi ugyan, de a rúd fölfelé és lefelé való mozgásában nem vesz részt. Ennek következtében a (15) csúszódarab a (17) vezetékben a fönt említett eltolást kapja. A (25) emeltyűkar a (29) tengelyen lazán forgatható és a tengelyre erősített (24) kar által mozgattatik. A mozgatás a (30) rúd és (31) lemez által, a lemez és a (25) kar között elrendezett (32) rúgó segélyével történik. Ha ezután a tuskók annyira előretolattak, amennyire ezt a lyukak mélysége megkívánja, akkor a tuskók helytálló, beállítható (28) ütközőkbe (4. ábra) ütköznek és megállnak, míg a (24) kar a (33) rúgó (1. ábra) által befolyásolva a (20) excenter által megszabott útat a (32) rúgó összenyomása mellett megteszi. Excenter helyett forgattyú is alkalmazható, mely esetben a (33) rúgó elhagyható. A hátrafutásnál a (24) kar ismét a (25) karba ütközik és utóbbit a hozzájatartozó részekkel együtt kezdeti helyzetébe visszaviszi. Könnyen érthető, hogy az (5) és (17) vezetékek tetszésszerinti görbületekkel bírhatnak, tehát a tiszta körívtől eltérő valamint igen nagy sugarú görbülettel is készíthetők. A vezetékek továbbá egyenesek is lehetnek és aszerint amint csak az egyik vagy mindkét mozgás történik egyenes vonalban, egyszerűen görbe vagy teljesen egyenes keféket kapunk. Végül megjegyzendő még, hogy a (6) szán két részből áll (3. ábra), melyek egyikének a (13) rúd összes mozgásaiban részt kell vennie (2. ábra), míg a másiknak csak az a föladata, hogy az (1) görbe tárcsáról (3. ábráról) levezetett eltolást az első részre átvigye. Hogy már most ezen különböző mozgások végbe mehessenek, a két rész egymást derékszög alatt keresztező hasítékokkal van ellátva, melyekben az ezen