38316. lajstromszámú szabadalom • Hűtőberendezés szórólövegekhez (mitrailleusökhöz) vagy más gyorstüzű lövegekhez

seben áll úgy, hogy szórólövegeknél, vagy ezekhez hasonló más tüzelő fegyvereknél a cső hűtésére vizet lehessen használni. A találmány célja továbbá, hogy a tar­tányba a vizet a szükséghez képest, a fej­lődött gőz ereje közvetítésével folytonosan önműködően lehessen bevezetni és egjr ­idejüleg e gőzt sűríteni és így az elhasz­nált vizet újból visszanyerni. A rajzban bemutatott berendezés lénye­gében egy gőzsugárral működtethető víz­injektorból áll, mely a vízzel megtöltött és a löveg csövét körülvevő tartányon közvet­lenül, vagy belül, vagy kívül, vagy ettől el­különítve van elrendezve és cső útján a tartánnyal összeköttetésben áll. A mellékelt rajzon az 1. ábra a berendezést mntatja közvetle­nül a tartány alsó részén, ennek töltőnyílása közelében elrendezett injektorrai függélyes hosszmetszetben, a 2. ábra ennek függélyes keresztmetszete az 1. ábra (A—B—C—D) vonala mentén, végül a 3. ábra a berendezés kívülről való oldal­nézete. Az (a) víztartány a (b) csövet, valamint a gőz sűrítésére szolgáló szerkezetet körül­vesz^ mely gőz a cső fölmelegedése folytán képződött. E gőz keresztüláramlik a (c) fú­raton, vagy aszerint, amint az irányszöveg pozitív, vagy negatív, a (d) nyíláson is, hogy azután az (e) csatornán át a sűrítést végző (1) injektorba jusson. Az (I) injektor, melynek működése ugyan­olyan, mint a kazántápláláshoz használni szokott injektoroké és melynek berendezése másféle is lehet, mint ahogy ez a rajzon föl van tüntetve, egy külső (f) tokból áll, mely a (g) beáramlási kúpot, a (h) konden­zálási kúpot, az (i) nyomási kúpot és az (1) visszacsapó szelepet zárja körül. Az (m) csatorna a víz beszívására szolgál, míg az (n) csatorna a vízfölöslegnek a locsogótér­ből való kifolyását teszi lehetővé. Az (I) injektorhoz a levehető (P) süveg csatlakozik, mely az (m) és (n) nyílásoknak megfelelő két (p) és (q) csövet tart, mely utóbbiak alsó vége egy különálló vagy egy, a löveggel vagy ennek talpával összekötött tartányba merül. A gőz az (e) furatból elég nagy sebes­séggel áramlik a (g) beáramlási kúpba és ebből a (h) kondenzálási kúpba, mely áram­lás folytán a tartányból a (p) csövön át víz szívódik be, mely a gőz ürítését eszközli. Ezen tovaragadt víz egy része az (i) nyo­mási kúpon át, az (1) visszacsapó szelepet megemelve, az (a) víztartányhoz szoríttatik, hogy az elgőzölgött vizet pótolja. A fönn­maradó, jóval tetemesebb vízmennyiség az (n) csatornán és a (q) csövön át a tápvíz­tartányba folyik vissza. E körfolyam kezdetét veszi, mihelyt az elgőzölgés elég nagymérvű és a víz az (a) tartáuyban észrevehetően csökkeni kezd és mindaddig tart, míg gőzfejlődés megy végbe a tartányban és míg a tápvíztartány vize túlságos nagy hőfokot el nem ér, ami az ilyen lövegek mindenkor rövid ideig tartó működése folytán, különös jelentőséggel nem bír. A rendes injektorokkal szemben, melyek a kazánokba az egész, kondenzolt gőzből és beszívott vízből álló keveréket szorítják be, a jelen találmány szerint szerkesztett injektor úgy van kiképezve és méretezve, hogy a fejlődő gőz kondenzációja által víz szívódik be és annyi víz fecskendeztetik be az elgőzölgött víz helyébe, hogy az elgő­zölgés folytán fölhasznált vízmennyiség pó­toltatik. Ezen egyszerű szerkezet működési mód­jának vizsgálatánál kitűnik, hogy segélyével lehetővé válik, hogy azon összes hátrányo­kat, melyekkel a vízhűtés jár, megszüntes­sük ós pedig a következő okokból: Bármily hosszú ideig tart is a tüzelés, a tartány folytonosan vízzel töltve marad úgy, hogy a csövet minden körülmény közt víz veszi körül. Mivel a táplálás önműködően megy végbe, a víz megújítása tekintetében elővigyázati rendszabályokra nincs szükség és így nem kell tartani semmiféle oly hátránytól, melyet a táplálás elmaradása vonhatna maga után. Mivel majduem az egész vizet vissza­nyerjük, elesik ama kellemetlenség, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom