38278. lajstromszámú szabadalom • Kihúzható csömöszölő
egymást, ha a kúp már kész van. Ennek következtében az építésvezető rögtön meggyőződhet, vájjon a csavarok kellően meg vannak-e húzva, illetve a (b) kúp képződött-e vagy nem. A külső cső (3 4) részei közé (S) betétek helyezhetők (4. ábra), melyek szükség esetén ismét kivehetők. A kúp alatt ezen betétek a cső két felének a szükséges stabilitás elérése céljából való szilárd összeszorítására szolgálhatnak, ha azt akarjuk, hogy a cső két- fele között játéktér maradjon. Az 5—7. ábrákon az (1) belső cső különféle kiviteli alakjai vannak bemutatva. Az 5. ábrán a (6) kúp a csőfal kiélesítése, a 6. ábrán a falvastagság megtartása mellett a cső végéjiek kúpos szűkítése, a 7. ábrán pedig az (1) csőbe egy kúpalakú csap illesztése folytán jön létre. A 8—10. ábrák azon esetet tüntetik föl, midőn a külső csövön egy külön (9) szorító szerkezet van alkalmazva oly célból, hogy a (6) kúp képződése akkor is biztosítva legyen, ha az (5) csavarok egymástól távo- | labb vannak elrendezve, s ennek folytán az előállítandó kúp végénél egy csavarpár sem fekszik. A szorító szerkezet, mely célszerűen két, a csőkarimákon kívül összecsavaró landó szalagból áll, közvetlenül az előállítandó kúp alatt van elrendezve úgy, hogy a külső cső kúpos szakasza a belső cső kúpjának vége alatt még kevéssel tovább folytatódik s ennek következtében ki- | sebb alapterülettel bír, mint a belső kúp, ami az összeköttetés biztosságát fokozza. A 11. és 12. ábrán föltüntetett szerkezetnél a külső cső az eddig említett kivitelektől eltérően, egyes kellő hosszúságú, | azonban általában rövid (10) csődarabokból van összetéve, melyek alkalmas módon, pl. karimák segélyével köthetők egymással össze. Azon a helyen, hol az (1) belső csövet meg kell szorítani, oly (11) csődarab van beiktatva, melynek belső fala (12) kúpot képez úgy, hogy a belső cső (6) kúpja egyszerűen a cső meghasított végének a (12) kúpba való illesztése által jön létre. A legfölső (13) csődarab célszerűen (14) hosszhasítékokkal bír s (15) szorító szerkezet segélyével húzatik össze, minek következtében a belső cső nemcsak hogy szilárdan lesz a külső csőbeágyazva, hanem egyúttal húzóerőknek is képes lesz ellenállni. A 13. és 14. ábrán az említett (11) csődarabnak oly foganatosítása látható, melynél a (11) csődarab belsejében kúpos (16) pofák vannak elrendezve, melyek (17) csavarok vagy effélék segélyével a belső csőhöz szoríthatók. A 15. és 16. ábrán látható egymásba toll; (1) és (3 4) csövek széthúzás ellen teljesen biztosítva vannak. Ezen célból a belső cső végén lévő kúp a cső vége felé folyton bővül s (18) betéttel, illetve vastagítással van ellátva, mely a kúpnak a ráható külső erők ellenében kellő merevséget kölcsönöz. A külső cső szintén meg van hasítva hosszirányban, vagyis két vagy több, karimával ellátott (3 4) részből áll, melyek alkalmas távolságokban (5) csavarok segélyével s esetleg (8) betétek alkalma| zása mellett köthetők össze egymással. A csavarokon kívül (9) feszítő gyűrű is alkalmazható, mely tetszőleges helyen, tehát az (5) csavarok között is elrendezhető és meghúzható. Ha a külső cső (3 4) részeit a belső kúp mentén s főként annak legkisebb átmérőjénél összeszorítjuk, akkor a belső kúp szilárdan befogatik s a szerkezet a legnagyobb húzóerőknek is ké-I pes lesz ellenállni. A 17. ábra húzás és nyomás ellen biztosított szerkezetet mutat, melynél ezen célból az (1) belső cső végén kettős (6) kúp van kiképezve, melynek legkisebb átmérője | pl. a kúp hosszának közepébe esik. A külső cső (3 4) részei ugyancsak az (5) csavarok s ezeken kívül esetleg még az említett (9) feszítő gyűrű segélyével oly módon szoríttatnak a kettős kúphoz, hogy ennek alakjához teljesen hozzásimulnak. Ennek folytén a külső cső két bővebb helyen húzatik össze, ami a szorító gyűrűnek a legszűkebb helyen való alkalmazása által történik. Ezen szerkezet a legnagyobb húzó és nyomó erőket képes fölvenni anélkül, hogy
