38249. lajstromszámú szabadalom • Készülék fölső vezetékkel bíró villamos vasutaknál a váltók és vezetékelágazásoknak önműködő állítására

— 2 -s ennek közvetítésével az (x) rúgónak hatása alatt áll. A (w) hüvely a (v) vasmagot az (y) zárókarral is összeköti, melynek fogazott vége az (e) emeltyűnek (v) ütközőjével együtt működik. A kikapcsolásra az (1) kar szolgál, mely lehetővé teszi, hogy a kocsivezető a váltónyelveket az esetben is elállíthassa, ha hibás vonalra ment. Az (1) karnak fél fordulata által az (e) emeltyűnek (z) ütközőjét az (y) zárókarból kikapcsoljuk. A leírt készülékhez szolgáló villamos áramvezetékeket a következőképen vezetjük. Körülbelül 15 méterre a (d) váltónyelv előtt a (3) fölső vezetékbe a szigetelt (2) kontaktuslemez vagy kapcsoló van beiktatva. Egy másik (4) kontaktuslemez hasonló módon mint előbbi a (3) vezetékben körülbelül egy méter távolságban az (1) fölfüggesztési hely mögött, az elágazó vezetékbe van beiktatva. A kifeszített (3) vezetéknek alkalmas pontján az (5) drót ágazik el, mely az árbocon lefelé haladva az (a) házba vezet és melybe a (6) kontaktusdugó és a (7) szalagbiztosíték van beiktatva. A (7) biztosítéktól az (5) drót a (b) mágnestekercshez vezet, melyhez egy másik vezeték is csatlakozik, mely hátul a (6) kontaktusdugónak középső szorítócsavarjába van kapcsolva. Utóbbi szorítócsavartól a (8) vezeték megy a (2) kontaktuslemezhez. A (4) kontaktuslemeztől hasonló módon van a (9) vezeték az (a) házba vezetve, melyben a (6) kontaktusrésznek jobboldali szorítócsavarjához van kapcsolva. Utóbbi a (10) szalaggal, ez pedig az (u) mágnestekercsen van vezető összeköttetésben. Az (u) mágnestekercs a földdel, vagy pedig a sínnel van (13)-nál összekapcsolva. A leírt készülék működése a következő: Ha a kocsi a váltóhoz közeledik és nem akarunk az elágazásba befutni, akkor a kocsivezető egyszerűen a mótor áramkörét kikapcsolja úgy, hogy áram nélkül halad el a (2) kontaktuslemez alatt, minek következtében a váltó nyugalomban marad, illetőleg nem állíttatik át. Ha azonban az elágazásba akarunk befutni, akkor a kocsivezető áramindító kapcsoló emeltyűjét áramzáró helyzetében tartja akkor, midőn a (2A, kontaktuslemez alatt elhalad. Ennek következtében az áram a (3) vezetékből az (5) vezetéken, (6) részen, (7) szalagbiztosítékon át a (b) mágnestekercshez és innen a (8) vezetéken át a (2) kontaktuslemezhez, innen pedig a (11) görgőn (12) rúdon és a kocsinak motorjain át a sínekhez halad. Az áram a (b) solenoidot gerjeszti, melynek (c) vasmagja ennek következtében lefelé húzatva az (e) emeltyűnek (z) ütközőjét az (y) zárókarral kapcsolatba hozza. Az (e) emeltyűnek ezen elforgatása által egyidejűleg a síneknek és a légvezetéknek váltóit is a már leírt módon átállítjuk, ahol is egyidejűleg az egyes részek állásukban biztosíttatnak is és pedig függetlenül az áramtól úgy, hogy a kocsi a kellően beállított váltón át az elágazó pályára jut. Miután a kocsi a váltón áthaladt, akkor a kikapcsolást és az egyes alkatrészeknek eredeti állásukba való visszahozását létesítő (4) kontaktuslemezhez jut. A kikapcsolás és a váltóknak visszaállítása önműködőlég és a kocsivezetőtől függetlenül történik, mivel, mihelyt a (11) csiga a (4) lemezzel érintkezésbe jut, a (3) vezetékből az áram a (4) kontaktuslemezen, (9) vezetéken, (6) részen és (10) szalagon át az (u) mágnestekercshez, innen pedig a földbe vagy pedig (13)-on át a sínekhez áramlik. Ezáltal az (u) mágnest gerjesztjük, melynek (v) vasmagja az (y) kart elforgatja úgy, hogy ez kikapcsolódik, minek következtében az egyes alkatrészek a (k) rúgónak hatása alatt eredeti helyzetükbe visszatérnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék fölső vezetékkel bíró villamos vasutaknál a váltók és vezetékelágazásoknak önműködő állítására azáltal jellemezve, hogy a (b) solenoid, mely egy alkalmas házban a pálya mellett van elrendezve, egy a fölső vezetékbe beiktatott, szigetelt (2) kontaktuslemezzel, valamint a fölső vezetékkel is vezető összeköttetésben van, mely solenoidnak vasmagja a kétkarú (e) emeltyűnek egyik karjával van csuklósan összekapcsolva, mely emeltyűnek másik karja