38228. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolós kiválasztó berendezés vasúti jelzőkhöz

síkra merőleges irányban mért hossza a hozzátartozó kapcsolások számától függ. Az (a) kiválasztótagot az (al) rudazat vezeti egyenesben és az (a2) kapcsolótag (hajtó­rúd stb.) útján van az erőt szolgáltató kö­zeg útján mozgatott hajtóművel kapcsolva. A tiltóállásba való visszaeséshez szükséges erőt egy súllyal terhelt emelő szolgáltat­hatja, ily emelő gyanánt pl. az esetleg az (a) gyüjtötaggal kapcsolt jelzőkarok használ­hatók, melyek a tiltóállásba törekszenek visszaesni. A jelzőkarral kapcsolt (b) vezetőrúdon van az (f) csap körül forgatható (c) kivá­lasztókilincs alkalmazva, melyet valamely erő, pl. a (gl) vagy (g2) rúgó vagy vala­mely súly oly módon befolyásol, hogy az (a) kiválasztótagra feküdjék. Ezenközben a (cB) horog egy fix (h) üt­köző lécbe fogódzik. A hozzátartozó (d) elek­tromágnes (e) fegyverzete egy fix (el) pont körül foroghat és a gyűjtőtagon fölerősített (a3) léc útján a meghúzott helyzetben, vagy közel ebben a helyzetben van rögzítve. A fegyverzet elrendezése olyan, hogy mikor az a 4. ábrán látható helyzetbe leesik, a (c) kilincsnek a (gl) rúgó stb. által előidézett mozgását határolja. Ha tehát a kiválasztótag a kapcsoló elektromágnes nem gerjesztett állapotánál lefelé mozog, a kilincs a leesett (e) fegyverzetre fekszik (4. ábra), (c3) horga pedig a (h) ütközőléccel kapcsolva marad Ily módon azt érjük el, hogy a hozzátar­tozó (b) vezetőrúddal kapcsolt és a 4. áb­rán újból nem ábrázolt kart külső erő ha­tása alatt sem lehet szabadra állítani. Ha ellenben az (a) gyűjtőtag lefelé moz­gásánál a (d) elektromágnes gerjed, az (e) fegyverzet az 1. és 2. ábrán látható hely­zetében marad és a kilincs mozgása kezde­tén (cl) kivágásával az (a) gyűjtőtaggal kap­csolódik (2. ábra). Mikor a kapcsolat létesült (2. ábra), ezt a fix (h) léc, mely a (c) kilincs kitérését meggátolja (3. ábra) mindaddig föntartja, míg a jelzőtag a tiltóállásba (1. vagy 4. ábra) vissza nem tért. Ily módon biztosítjuk azt is, hogy a jelzőtag kényszerítve tér ki a szabad állásából, minthogy az (a) gyűjtőtag a szabad állásból, (3. ábra) való visszafelé mozgásánál (megemelkedésénél) annak kö­vetkeztében, hogy a (cl) kivágásba fogódzik, a jelzőtagot a szabványos állásába (1. ábra) állítja vissza. Ez az elrendezés, mely elvileg abban áll, hogy az átviendő erőnek megfelelően mére­tezett (c) kiválasztó (kapcsoló-) kilincs moz­gatása nem elektromágneses úton történik, hanem csupán csak mozgásának szabaddá­tétele vagy elreteszelése megy elektromág­neses úton végbe igen kis elektromágneses erők alkalmazását teszi lehetővé, vagyis megfelel ama követelménynek, hogy az áram fölhasználása gazdaságosan történjék, míg a (c) kiválasztókilincs ismét ama köve­telménynek felel meg, hogy a hozzátartozó jelzőtagot a szükségletnek megfelelően a tiltóállásban elreteszelje, vagy az (a) gyűjtő­taggal kapcsolja. Az 5. ábrán több (1, 2, 3) kapcsolás lát­ható, melyek egy közös (a) gyűjtőtaggal működnek együtt. Ezen az ábrán egyszerű­ség okáért csakis az (e) fegyverzeteket (c) kapcsolókilincseket és az (a) gyűjtőtagot ábrázoltuk. A 6. ábrán a kapcsolás oly foganatosítási alakja látható, melynél a (c) kiválasztókilincs egyúttal fegyverzet gyanánt is szerepel. Itt a (cl c2) kivágásokat a (cl) kiugrás helyettesíti. Az (a) gyűjtőtagnak átmenő (a4) ütközője van, mely fölfelé mozgásánál az összes előbb szabadra állított jelzőtagokat kényszermozgásszerűen állítja vissza a tiltó­állásba, továbbá egy (a5) ütközője is van, mely nyugalmi helyzeténél a kiválasztókilin­cset az elektromágnes sarkaira fekteti. A berendezés a 7. ábrán oly helyzetben lát­ható, melyben a (c) kilincs az elektromág­nes állapotának megfelelően a kapcsolást vagy az elrendezést végzi. Eme föntebb leírt kapcsolóberendezések természetesen oly jelzőknél is alkalmazha­tók, melyek jelzőtagjának mozgáspályája görbe. így pl. lehetne az (a) kiválasztótagot nem egyenesbe vezetni, hanem egy (vagy több) emelővel is kapcsolni, ekkor a (b) ru­dakat előnyösen egy és ugyanarra a ten-

Next

/
Oldalképek
Tartalom