38228. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolós kiválasztó berendezés vasúti jelzőkhöz

síkra merőleges irányban mért hossza a hozzátartozó kapcsolások számától függ. Az (a) kiválasztótagot az (al) rudazat vezeti egyenesben és az (a2) kapcsolótag (hajtórúd stb.) útján van az erőt szolgáltató közeg útján mozgatott hajtóművel kapcsolva. A tiltóállásba való visszaeséshez szükséges erőt egy súllyal terhelt emelő szolgáltathatja, ily emelő gyanánt pl. az esetleg az (a) gyüjtötaggal kapcsolt jelzőkarok használhatók, melyek a tiltóállásba törekszenek visszaesni. A jelzőkarral kapcsolt (b) vezetőrúdon van az (f) csap körül forgatható (c) kiválasztókilincs alkalmazva, melyet valamely erő, pl. a (gl) vagy (g2) rúgó vagy valamely súly oly módon befolyásol, hogy az (a) kiválasztótagra feküdjék. Ezenközben a (cB) horog egy fix (h) ütköző lécbe fogódzik. A hozzátartozó (d) elektromágnes (e) fegyverzete egy fix (el) pont körül foroghat és a gyűjtőtagon fölerősített (a3) léc útján a meghúzott helyzetben, vagy közel ebben a helyzetben van rögzítve. A fegyverzet elrendezése olyan, hogy mikor az a 4. ábrán látható helyzetbe leesik, a (c) kilincsnek a (gl) rúgó stb. által előidézett mozgását határolja. Ha tehát a kiválasztótag a kapcsoló elektromágnes nem gerjesztett állapotánál lefelé mozog, a kilincs a leesett (e) fegyverzetre fekszik (4. ábra), (c3) horga pedig a (h) ütközőléccel kapcsolva marad Ily módon azt érjük el, hogy a hozzátartozó (b) vezetőrúddal kapcsolt és a 4. ábrán újból nem ábrázolt kart külső erő hatása alatt sem lehet szabadra állítani. Ha ellenben az (a) gyűjtőtag lefelé mozgásánál a (d) elektromágnes gerjed, az (e) fegyverzet az 1. és 2. ábrán látható helyzetében marad és a kilincs mozgása kezdetén (cl) kivágásával az (a) gyűjtőtaggal kapcsolódik (2. ábra). Mikor a kapcsolat létesült (2. ábra), ezt a fix (h) léc, mely a (c) kilincs kitérését meggátolja (3. ábra) mindaddig föntartja, míg a jelzőtag a tiltóállásba (1. vagy 4. ábra) vissza nem tért. Ily módon biztosítjuk azt is, hogy a jelzőtag kényszerítve tér ki a szabad állásából, minthogy az (a) gyűjtőtag a szabad állásból, (3. ábra) való visszafelé mozgásánál (megemelkedésénél) annak következtében, hogy a (cl) kivágásba fogódzik, a jelzőtagot a szabványos állásába (1. ábra) állítja vissza. Ez az elrendezés, mely elvileg abban áll, hogy az átviendő erőnek megfelelően méretezett (c) kiválasztó (kapcsoló-) kilincs mozgatása nem elektromágneses úton történik, hanem csupán csak mozgásának szabaddátétele vagy elreteszelése megy elektromágneses úton végbe igen kis elektromágneses erők alkalmazását teszi lehetővé, vagyis megfelel ama követelménynek, hogy az áram fölhasználása gazdaságosan történjék, míg a (c) kiválasztókilincs ismét ama követelménynek felel meg, hogy a hozzátartozó jelzőtagot a szükségletnek megfelelően a tiltóállásban elreteszelje, vagy az (a) gyűjtőtaggal kapcsolja. Az 5. ábrán több (1, 2, 3) kapcsolás látható, melyek egy közös (a) gyűjtőtaggal működnek együtt. Ezen az ábrán egyszerűség okáért csakis az (e) fegyverzeteket (c) kapcsolókilincseket és az (a) gyűjtőtagot ábrázoltuk. A 6. ábrán a kapcsolás oly foganatosítási alakja látható, melynél a (c) kiválasztókilincs egyúttal fegyverzet gyanánt is szerepel. Itt a (cl c2) kivágásokat a (cl) kiugrás helyettesíti. Az (a) gyűjtőtagnak átmenő (a4) ütközője van, mely fölfelé mozgásánál az összes előbb szabadra állított jelzőtagokat kényszermozgásszerűen állítja vissza a tiltóállásba, továbbá egy (a5) ütközője is van, mely nyugalmi helyzeténél a kiválasztókilincset az elektromágnes sarkaira fekteti. A berendezés a 7. ábrán oly helyzetben látható, melyben a (c) kilincs az elektromágnes állapotának megfelelően a kapcsolást vagy az elrendezést végzi. Eme föntebb leírt kapcsolóberendezések természetesen oly jelzőknél is alkalmazhatók, melyek jelzőtagjának mozgáspályája görbe. így pl. lehetne az (a) kiválasztótagot nem egyenesbe vezetni, hanem egy (vagy több) emelővel is kapcsolni, ekkor a (b) rudakat előnyösen egy és ugyanarra a ten-