38200. lajstromszámú szabadalom • Újítások sorvetőgépeken

Megjelent 1907. évi március lió 1. V/ / MAGY. SZABADALMI A m. k

i r. teshn. iparmuz. N y v t á

F á n a

k . tulajdona SZABADALMI LEIRAS 38200. szám. X/a. OSZTÁLY. Újítások sorvetó'gépeken. RADVÁNY1 ISTVÁN OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK BUDAPESTEN ÉS PETŐCZ GYULA LAKATOS MOSONBAN. A szabadalom bejelentésének napja 19C6 május hó 22-ike. Az eddigelé ismeretessé vált vetőkoronggal működő sorvetőgépek — a tapasztalat szerint — avval a hátránnyal bírnak, hogy különböző nagyságú magvaknak vetése alkalmával a kiszórást nagyon egyenlőtlenül végzik s azonfelül a magvaknak aránylag nagy részét összetörik ill. szétnyomják úgy, hogy gazdaságosság szempontjából kifogás alá esnek. Nemkülönben hátrányuknak tudandó be az a körülmény is, hogy különböző minőségű magvak vetésére való beállításuk bizonyos jártasságot igényel. Jelen találmánybeli újítások segélyével sikerült mindezen hátrányokat teljesen megszüntetni, a mennyiben jelen berendezésnél a vetés fölülről történik, miáltal a kiszórandó mag a vetőkorongokban csak minimális útat ír le és emellett a vetés bármely pillanatban ellenőrizhető. Jelen találmány tárgyának további előnye, hogy a veté3 sűrűségét jelző szerkezet és a vetőkorongok egymással kényszerkapcsolásban állanak úgy, hogy előbbinek kivánt beállításával a vetőkorongokat önkéntelenül be kell állítanunk. Azonkívül jelen vetőszerkezet lehetővé teszi, hogy az elszórandó mag mennyiségét váltókerekek alkalmazása nélkül a legtágabb határok között pontosan szabályozhatjuk. A találmánybeli újításokkal ellátott vetőkészülék egy szerkezeti megoldását a mellékelt rajzon mutatjuk be, nevezetesen az 1. ábrán keresztmetszetben, a 2. és 3. ábrán hosszmetszetben ill. elölnézetben, míg a 4. ábra részletrajz. Mint a mellékelt rajzból látható, az (1) garat alatt elrendezett (2) vetőtengelyen megfelelő távolságokban (3) vetőkorongok szilárdan vannak megerősítve úgy, hogy a (2) vetőtengelynek a vetőgép tengelyéről ismert módon fogaskerekek segélyével eszközölt forgatása által a (3) vetőkorongok is forgásba hozatnak. Utóbbiak sima hengerből állanak, mely egyik végén kellő számú (jelen szerkezeti megoldásnál pl. tizenkét) sugaras (4) bevágásokkal ellátott (5) karimába megy át. Ezen (4) bevágásokban helyezkednek el a (3) vetőkorongra tolt (6) gyűrűnek ugyanoly számú és teljes hosszukban a (3) vetőkorong hengerfölületéhez simuló (7) nyúlványai úgy, hogy a vetőkorong forgásakor az említett (7) nyúlványokkal ellátott (6) gyűrű — mely ily módon a (3) vetőkorong köpenyföltiletén rekeszeket képez — magával viszi, oldalirányú eltolódásában azonban a vetőtok (8 és 9) oldal-