38188. lajstromszámú szabadalom • Készülék a rétegek dőlésének meghatározására fúrólyukakban

Megjelent 1907. évi március hó 12-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMI LEI RAS 38188. szám. XI l/a- OSZTÁLY. Készülék a rétegek dőlésének meghatározására fúrólyukakban. HEINRICH LAPP AKT1ENGESELLSCHAFT FÜR TIEFBOHRUNGEN CÉG A S C H E R S L E B E N B E N. Bejelentésének napja 1906 április hó 21-ike. Elsőbbsége 1905 január 10-ével kezdődik. Jelen találmány tárgya készülék, mely mély fúrásoknál a magképes rétegek vonulásának és dőlésének irányát állapítja meg. A készüléknél egy, a rudazatba dobott esődarab által egy mágnestű ismert módon leszoríttatik úgy, hogy a mágnestűn megerősített csúcs egy lágy lemezbe hatol és így a lemezben jelet állít elő. Ezen készülékeknél egy, a mágnestűt tartó lemez kerületén rugalmasan ágyaztatik, miimellett a mágnestűnek lengéssíkjához képest függélyesen forgást kell végeznie, hogy csúcsa a lágy lemezbe hatolhasson. A találmány lényege már most abban áll, hogy nem a mágnestűt tartó lemez, hanem maga a mágnestű van rugalmasan ágyazva, miért is a mágnestű az általa érintendő, a tokban szilárdan ülő lemezzel együtt tengelyirányban eltolható. A mágnestű ezen ágyazása folytán a készülék pontosabban működik. A találmány tárgya a mellékelt rajzon példaképen az 1. ábrában függélyes metszetben és a 2. és 3. ábrában vízszintes metszetekben van föltüntetve. A magcsővel összekötendő (a) tok két összecsavart félből áll, melyek közé a (b) mágnestű ágyazó lemeze van befogva, mimellett a mágnestű tengelye rugalmas (c) testen fekszik. Az ágyazó lemezen egy lágy anyag (d) rétege van megerősítve, melybe a mágnestű lefelé álló (e) csúcsa, a tű tengelyirányú mozgásánál könnyen behatolhat. Az (a) tok csúcsos fején egy (f) csap van átvezetve, mely alul szokásos módon egy lemezt tart, mely (g) gyűrűütközővel van ellátva. A (h) nyírócsap a hajtótestet nyugalmi helyzetében biztosítja. A nyírócsap alkalmazása azonban nem tartozik a találmányhoz. Az 1. ábrában az (i) esődarab azon helyzetben van föltüntetve, melyet azon pillanatban foglal el, melyben az üreges rudazatban való mozgásánál az (f) csapra üt. A föltüntetett helyzetből az esődarab önsúlya vagy a nyomás igénybevétele folytán sülyed mélyebbre és az (fl) csapot a (h) csap lenyírása mellett lefelé hajtja. A (g) gyűrűütköző a (b) mágnestűre üt és utóbbit a rugalmas (c) rész hatásával ellentétesen lenyomja úgy, hogy a (b) mágnestű (e) csúcsa a (d) rétegbe hatol és ebben az irány meghatározására szükséges jelet állítja elő.