38174. lajstromszámú szabadalom • Gummiból való futóköpenyek vagy talpak kerekekhez

- 3 fém-összekötő talpaira szorítjuk. Terhelésnél azonban a gumitest alapjának nyomása pl. a kerék fémtalpára, önműködően létesíti ezen légkamrák tökéletes tömítését. A rajzokból látható, hogy a púp nyaknak nevezett részét a púpot befogadó kerek lyuk falai tartják és védik. A púpok futófölületében lévő gumi a teher nyomó hatása alatt önműködően összeszorul úgy, hogy ha a púpok a földdel érintkezésbe jönnek, a gumi annyira benyomul a légkamrákba, hogy a púpok csúcsai többé vagy kevésbbé teljesen behúzódnak a védő burkolatokba. Csekély terhelésnél ez csekélyebb mértékben következik be, mint nehezebb terheknél, mely utóbbiaknál a fémtalp a futófölület egy részévé válik, mely futótölületet azután két különböző tömöttségű anyag (fém és gumi) alkotja. A púpok köralakúak, csúcsaik célszerűen szférikusok, amint az a 18. ábrából látható, vagy amint azt ugyanezen ábra pontvonalkázott vonalai jelzik úgy, hogy a fejek a fémtalp é3 a föld közt le nem nyíratnak. A rajzok a légkamráknak a gyakorlatban legalkalmasabbnak talált nagyságait is mutatják. Könnyebb terhekhez ezek kissé nagyobbak, nehezebb terhekhez kissé kisebbek lehetnek, mint ahogy azt a rajzokban a pontvonalkázott vonalak jelzik. Ha az (A) gúmitestet részeiben oly erősre készítjük, amint ez a rajzon föl van tüntetve, akkor a kerék használata alkalmával nem vétetik az igénybe rugalmassági határán túl. A fémtalpban lévő lyukak a pupnyakak átmérőjéhez és magasságához viszonyítva úgy kell, hogy méretezve legyenek, hogy a púpokat szorosan körülzárják és hogy káros súrlódás a púp nyaka és a lyukfal közt ne keletkezzék, ha a csúcsok a földet érintik. A lyukak a nyakat körül kell hogy zárják úgy, hogy a csúcsokat kézzel vagy egy kis kéziemeltyű segélyével keresztülnyomni lehessen. Az (A) gumitest belső fölületén, pl. a fontemlített (A3) légkamrák között, ha szükséges, szintén lehet nyílt, 1-5 cm. széles és 0-3 cm. mély (A5) légkamrákat elrendezni, melyek keresztben haladnak a gumitest belső fölületén és a (B) talpnak a tulajdonképeni kerékre való fölhúzása alkalmával elzáratnak. Egy vagy több ilyen futóköpenyt vagy talpat lehet a kerék kerületére fölhúzni, mely utóbbi esetben az egyik futóköpenyen lévő púpok a másikon lévők között feküsznek, vagy lehet a talpat, amint ez több ábrából is látható, kettősen is kiképezni. Nehéz és lassan mozgó terheknél célszerű két, a föntebb ismertetett módon elrendezett talpat használni, vagy a futó fölületet kettősen készíteni, mikor is azután a púpok zeg-zug alakban vannak elrendezve, vagy lehet a gumitestet és a fémtalpat, amint az a 12., 13. és 30. ábrákból látható, úgy készíteni, hogy hatása tekintetében tömör gumigyűrűvel egyértékű futófölület jöjjön létre. Az (A) gumitest (A2) alapja, jóllehet ez a tulajdonképeni kerékre való ráruházás alkalmával szorosan rászoríttatik arra, elegendő játéktérrel bír nemcsak kifelé, hanem befelé az (A3, A5) légkamrákba is, miáltal a gumi a keréklökéseket jól fölveheti, illetőleg kiegyenlítheti. A valóságban az (A) test majduem egész gumitömege részére hely van hagyva a csekély eltolódásra és mégis fogvatartatik az helyzetében, a tulajdonképeni kerék kerületén. A szerkezet olyan, hogy ezen lég- vagy rugalmas talpnak a földet érintő futófölülete igen kicsi. Az (A) gumitestet jól és olcsón ki lehet javítani, ha egy része a sok használat folytán elkopott és a talp ekkor ugyanoly jó lesz, mint előbb volt. A kijavítás a megerősítendő gumivégek összeillesztése és megfelelő összekötése útján történik azáltal, hogy a karimázott (B) acélkoszorúban lévő (Bl) kereklyukak egyikén két fél púpot dugunk keresztül, melyeket az összeköt. Ily módon tetszőleges számú javítópúpot erősíthetünk meg a futófölületen, vagy lehet a gumitestet a (B) koszorú alatt is valamilyen módon kijavítani azáltal, hogy az (A) gumifutó föliiletet végeivel összeillesztjük és összekötjük.